tag:blogger.com,1999:blog-42901441276831625872024-02-07T13:50:39.568-08:00The Devil MaskRebecca Justicehttp://www.blogger.com/profile/01795885426981907678noreply@blogger.comBlogger18125tag:blogger.com,1999:blog-4290144127683162587.post-15768013282130258722015-10-07T11:29:00.001-07:002015-10-07T11:29:56.083-07:001. Fejezet | 13. Rész <div style="text-align: center;">
<div style="text-align: left;">
<b><i><u>Hát, sziasztok! Először is nagyon ég a pofám, mivel majdnem 4 hónap után hozzom az új részt. Nem hogy sajnálom, hanem egyenesen esedezem a bocsánatotokért! De gondoltam szülinapom alkalmából hozzok nektek új részt. Szóval, itt is van!!! Remélem tetszik, ha igen Kommentelj vagy Iratkozz fel! :)</u></i></b></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://38.media.tumblr.com/88bcdcdacdfbbf8a9edd0e1723d6ce87/tumblr_mmtin8ws5F1rk0k2jo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="190" src="https://38.media.tumblr.com/88bcdcdacdfbbf8a9edd0e1723d6ce87/tumblr_mmtin8ws5F1rk0k2jo1_500.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
*Rebeka Justice szemszöge* </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
A levegő hirtelen a tüdőmben rekedt, a testem meg merevedett. Andy ahogy a kék szemeivel az én barna szemeimbe nézett, mintha megállt volna a világ körülütünk. Csak ő és én voltunk. A szeme kezdett egy kicsit sötétebb lenni, szinte már fekete. Félelmeteseb volt, mint alapjába véve, ami még jobban megijesztet, hogy nem is pislogott, csak mereven bámult rám. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Andy… – hangom alig volt hallható, a félelem és izgatotság egyre jobban kezdet úrá lenni rajtam. Mintha meg se halotta volna, csak nézett rám és a száját résnyire kinyitotta, így érezhetem ahogy ki-be lélegez. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– A szemed. – nyögtem ki végül, amit az előbb akartam. Gyorsan pislogott párat, majd újra rám nézett, de már a szeme újra a kék árnyalatott viselte. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Mi történt? – kérdezte értetlenül. Most komolyan nem emlékszik semmire sem? Agyam eldobom ember. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Mire emlékszel? Vagyis mennyire emlékszel a történtekből? – javítottam ki magam gyorsan. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Juliettel a kanapén csókolozunk, aztán jössz te, innen képszakadás. – fogta a fejét zavartan, majd az ájultan fekvő Juliett felé nézett. – Jézusom! – gyorsan oda futott hozzá, térdre ereszkedett és az ölébe vette a kissé még vérző fejét. – Mondd már el, hogy mi volt itt!!! – kiáltotta rám. Gyorsan kellet gondolkozom, hogy az igazságot mondjam el, vagy hazudjak. A másodiknál maradtam. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Mikor kinyitottad az ajtót, elkezdtünk beszélni arról, hogy korrepetálak téged, aztán jött Juliett leribancozot engem én meg őt vissza, nekem ugrott és véletlenül mikor le akartad szedni rólam a fejét a vaskorlátba vágtad. – fele tényleg így volt, fele meg nem. Szóval lényegében nem is hazudtam olyan nagyot. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Ez… Képtelenség! Juliett kérlek, térj magadhoz! – kezdte el simogatni az arcát a lánynak, de semmi sem történt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Hívni kéne a mentőket. – szóltam oda neki. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Akkor, mire vársz? Tapsra? – kérdezte gúnyosan. Na, tessék, visszatért a régi Andy. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Arra, hogy ad vissza a telefonom! – mondtam kissé már ingerlékenyen. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Nesze! – dobta oda nekem, de szerencsére eltudtam kapni, így nem lett semmi baja. Gyorsan beütöttem a mentők számát és rányomtam a hívás gombra. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Jó napot! Miben segíthetek? – vette fel az ügyfélszolgálat. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Balesetett szeretnék jelenteni. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Pontosabban letudná írni mi a baja az illetőnek, vagy illetőknek. – kérte. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Egy nőről lenne szó, elcsúszott a küszöbön és beverte a fejét a vaskorlátba, nem tér magához, a fejéből folyó vér meg nem akar elállni. – vázoltak fel a helyzetet. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Rendben, hol a tartózkodási helye hölgyem? – a fejemet forgatni kezdtem és egy utcatáblát meg is láttam velem szemben. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Melrod ST. 4592 – olvastam le a táblán lévő utca nevet és Andy házán lévő kisebb fém tábla számát. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Ki is küldök egy szabadidős mentőt, körübelül 10-15 perc és ott lesz. Tudok még valamiben segíteni? – kérdezte kedvesen. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Hogyan tudnánk csillapítani a vér folyását? – rágtam az alsóajkam. Komolyan aggódni kezdtem Juliett miatt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Fogjon egy rongyot, áztassa jéghideg vízbe és helyezze a vérző területre. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Oké, viszonthallás. – köszöntem el. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Visszonthallás. – köszönt el ő is, majd letette a telefont. Andyhez fordultam, aki értelmetlen arccal nézett rám. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Miért hazudtál? – kérdezte. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Ezt, hogy érted? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Azt mondtad, hogy elcsúszott a küszöbön pedig ez nem is igaz, én vágtam neki a vaskorlátnak. – magyarázta meg, mit értet a kérdése alatt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Szerintem nem örülnél, ha zsaruk lennének a seggedbe! – mentem oda Juliett másik oldalára és egy kis hajtömeget megfogtam, majd arébb raktam, így láttam a sebét. Egy kisujj méretű vágás volt rajta, amiből folyt a vér. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Andy! – szóltam neki, mire a fejét felkapva elkezdett nézni engem. – Hozz egy rongyot, de előtte jól áztasd be jéghideg vízbe. – utasítottam. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Minek az? – kérdezet vissza. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Mert én azt mondtam, és most hozd ezt a rohadt rongyot! – váltottam átt a durvább hangnememre. A szemét forgatva helyezte le óvatosan Juliett testét a térdeimre, majd be ment a házba. Le néztem az ölembe fekvő lányra és elgondolkoztam azon, hogy miért ilyen bunkó velem. Nem csináltam semmi olyat, amiért utálnia kéne. Andyt is ha tehetem messziről kerülőm, de úgy nehéz, ha folyton a nyomomban van. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Itt is vagyok. – térdelt le elém újra Andy, de én nem tudtam rá figyelni, mert az ablakában álló nő jobban elvonta a figyelmemet. Az a nő volt, aki valamelyik nap a napló olvasás közben is meglepet. A tekintette fagyos és dühős volt amikor Andyre nézett. Mintha a pokol legmélyebb búgyrába kívánná, az utálata erősebb még ennél is, hogy ide kívánja, érzem, mélyen legbelül, a halálát nem hogy szeretné Andynek egyenesen vágyódik azért, hogy saját maga ölje meg. De a nagy kérdés, hogy miért? A nő hirtelen felém kapta a fejét és mélyen a szemembe nézett, aztán minden elsötétült. A szememet kinyitottam, pislogtam párat, hogy a láttásom tiszta legyen. Egy erdőben voltam, a fák, bokrok, koromfeketék voltak az állatok szerte-szét hevertek holtan. Fel nyomtam magam, de ekkor hirtelen egy lány suhant el mellettem, én meg utána rohantam. Próbáltam útólérni, de sehogy se sikerült. Majd akkor hátra nézett és megláttam az arcát, a lány volt, aki napló olvassás közben rám tört. Majd hirtelen felsíkított, lassan megfordultam és egy fekete szempárral találtam magam szemben, az arca nem volt látható, de láttam a véres, pengeéles fogait, ahogy vicsorgott. Aztán hirtelen felém ugrott, majd újra Andyvel találtam magam szembe. Gyorsan ez ablak felé néztem, de már nem állt ott a nő. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Minden oké? – fogta meg a vállamat Andy. A tekintettemet rá emeltem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Igen, miért kérdezed? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Majdnem ötpercig se kép, se hang nem volt nálad. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Öhmm, biztos csak elgondolkoztam, de láttom ki is hoztad a rongyot. – kaptam ki a kezéből, majd óvatosan Juliett vérző fejére tettem. Éreztem magamon a tekintettét, ahogy folyton követte minden mozdulatomat. Ennyire féltené Juliettet? Ez az a kérdés, amire senki sem tudja a választ. Egyszer egymás szájába vannak, ölelik egymást, máskor majd megölik a másikat a puszta nézzésükkel. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
A mentők szirénája hangzott fel, majd az autó a ház előtt megállt. Andy gyorsan a kapuhoz rohant és kinyitotta a mentőknek, akik egy hordágyal befutottak, majd az egyik mellém térdelt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Hogy van a hölgy? – kérdezte illedelmesen. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Az ügyfélszolgálatos tanácsára jéghideg rongyot tettem a fejére, de ezen kívül semmi, nem tér magához összesen ennyi. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Rendben. Akkor, ha meg engedi elvinnénk. – fel nyomtam magam álló helyzetbe, majd vártam, hogy Juliettet a hordágyra tegyék. Miután azzal készen voltak, kimentek a kocsihoz és betették a hátuljába, ahova az egyik beszállt míg a másik rácsukta az ajtót. A másik a kocsi vezető üléséhez ment és mielőtt becsukta volna az ajtót, oda szólt nekünk. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
– Ha akarják jöjjenek utánunk a kórházba. – majd az ajtót becsapva, szírénázva elhajtott, egyedül hagyva Andyvel. </div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
</div>
Rebecca Justicehttp://www.blogger.com/profile/01795885426981907678noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4290144127683162587.post-921872452426010022015-06-13T11:57:00.002-07:002015-06-13T11:57:50.419-07:001. Fejezet | 12. Rész ~Andy Biersack szemszöge~<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://fbcdn-photos-b-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xta1/v/t1.0-0/11377255_794603633971761_599842056121422575_n.jpg?efg=eyJpIjoibCJ9&oh=ee2d7a2fb9b2432e26c2ac83c4f15280&oe=5601972D&__gda__=1443271443_ee722682e7c91d4047ee0ce9c72c7513" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://fbcdn-photos-b-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xta1/v/t1.0-0/11377255_794603633971761_599842056121422575_n.jpg?efg=eyJpIjoibCJ9&oh=ee2d7a2fb9b2432e26c2ac83c4f15280&oe=5601972D&__gda__=1443271443_ee722682e7c91d4047ee0ce9c72c7513" width="320" /></a> </div>
<div>
Az, hogy Rebeka volt az ajtóban egyszere lepett meg és valamilyen részben, örültem is neki. Amit nem tudtam semmivel se magyarázni. Miért örülnék Rebeka-nak? Nem a barátnőm, nem is szerettem, akkor mégis miért örülök neki? Megmagyarázhatatlan, az ami most bennem kavarog. </div>
<div>
– Öhmm, szia Andy. – harapdálta az ajkát Rebeka. Láttam rajta, hogy kínosan érzi magát. </div>
<div>
– Miért vagy itt? – kérdeztem, próbáltam nem bunkónak hangzani, de nálam ez lehetetlen. Hirtelen egy kar ölelte át a derekamat, és a csupasz hátamon ajkak érintését éreztem. Juliett!<br />
– Valami baj van, kicsim? – simitotta meg a hasam alját.<br />
– Nem, nincsen semmi, csak… – elakadtam hirtelen, mert Juliett keze egyre csak csúszott lejjebb.<br />
– Csak? – nézett fel az arcomra ártatlan az kifejezésel, mint ha nem is csinálni semmit. Már ha lehet azt semminek nevezni, hogy éppen elkerüli a keze a farkamat. A tekintetétt levéve rólam, nézett az ajtó irányába, ahol Rebeka kínosan állt, amit nem is csodálok, hiszen szó szerint a szeme láttára mozdult rám Juliett. Komolyan, ez a nő néha az idegeimre megy.<br />
– Te vagy az? – kérdezte undorral az arcán Juliett. Történt valami köztük, amiről én nem tudok?<br />
– Mint láttod, vagy esetleg vegyek neked szemüveget? – húzta fel a szemöldökét Rebeka.<br />
– Nem kell, jól láttok én anélkül is. És tudod mit láttok? Egy kövér disznót!<br />
– Még, hogy én kövér? Néztél te már tükörbe? – ahogy ezt kimondta Rebeka, Juliett mögülem kilépve, kezdte el tépni Rebeka haját. A lány próbálta leszedni magáról Juliett-et, de ahelyett, hogy sikerült volna, hátra esett és vele együtt Juliett is, aki rá zuhant lovagló ülésben. Én csak néztem őket és akárhogy próbáltam tenni az ellen, hogy fejezzék be, nem sikerült.<br />
– Szállj le rólam, te ribanc! – kiáltotta Rebeka és elkezdte még jobban ütni Juliett-et. Hirtelen Juliett lerepült Rebeka-ról, és a korlátnak csapódott, a fejét beverve az egyik kiálló fém oszlopba, amikből állt a korlát, és eszméletlenül zuhant a földre. Gyorsan Rebeka-ra néztem, hogy vele mi van, de csak döbbenten és rémülten bámult a korlát felé. Nem tudtam, hogy hozzá vagy Juliett-hez menjek, az utóbbit választottam. Oda rohantam hozzá, letérdeltem és az ölembe húztam az enyhén vérző fejét. Lágyan kisimitottam az arcából egy tincset, és csak néztem, tehetetlenül. Nem mertem a mentőket hívni, mivel azok rögtön hívnák a zsarukat, hogy kikérdezenek, mi történt vele. Ami meg most nem igazán jönne jól nekem, sose volt jó viszonyom a zsarukal, most is csak egy feltételel engedtek ki, hogy nem keveredek semmilyen bajba, erre történik ez a szar!<br />
– Jól van? – rohant ide Rebeka, az arca már nem volt se döbbent, de rémült, mint ha tudta volna már, hogy ki vagy mi csinálta ezt. Nagyon fura egy lány, az egyszer biztos.<br />
– Igen, csak vérzik a feje és eszméletlen. – feleltem. – Őssze kéne varni a fején lévő sebet. –<br />
– Akkor, miért nem hívod a mentőket? – kérdezte mérgesen.<br />
– Ahhoz semmi közöd! – morogtam.<br />
– Ha te nem, akkor én! – vette elő a telefonját a zsebéből és kezdte el beírni a mentők telefon számát. Gyorsan kelett cselekednem, ezért óvatosan letettem Juliett fejét a földre és Rebeka kezéből kitépve a telefont tettem el az én zsebembe. Melepődve nézett rám.<br />
– Add vissza! – kezdte el ütni a mellkasom. Nevetni tudtam csak rajta, olyan gyerekes. Talán vonz benne annyira. Várjunk csak, engem nem is érdekel Rebaka. Egy ilyen rondaságott ki tudna szeretni?<br />
– Mert, mi lesz, ha nem? – kérdeztem gúnyos mosollyal az arcomon.<br />
– Akkora egy fasz vagy! – mondta mérgesen. Amitől csak még jobban nevetni tudtam rajta.<br />
– Drágám, tudom, hogy nagy a farkam, nem kell mondani. – vigyorogtam a képébe.<br />
– Perverz állat! – köpte a szavakat. – De miért is nem akarod, hogy felhívjam őket? – kérdezte.<br />
– Ahhoz semmi közöd, mint már mondtam! – szűkítették össze a szemem.<br />
– A nagy Andy Biersack berezelt, hogy ha meg tudom bajba kerül miatta? Ennyire félsz? Mi vagy te, egy ksilánya, aki fél anyucitól? Gyáva féreg vagy. – mondta gúnnyal a hangjában. Hirtelen felindulásból löktem a hátára és a két lába közé férkőztem. </div>
Rebecca Justicehttp://www.blogger.com/profile/01795885426981907678noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4290144127683162587.post-39675917486380128002015-04-27T06:54:00.002-07:002015-04-27T06:54:44.925-07:00Jelentkeztem<i style="background-color: #999999; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 13.1999998092651px; line-height: 18.4799995422363px;">Jelentkeztem a Gracias! nevű blog versenyére. Jelentkezz te is: <a href="http://lagracias.blogspot.hu/" style="color: #085bda; text-decoration: none;">ITT</a></i>Rebecca Justicehttp://www.blogger.com/profile/01795885426981907678noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4290144127683162587.post-55734518344188003642015-04-10T11:43:00.000-07:002015-04-10T12:47:55.534-07:001. Fejezet | 11. Rész (+16) <b><i><u>Sziasztok, itt lenne az új rész, remélem tetszik. Hagyjatok kommentet, esetleg Iratkozz fel és alúl hagyj véleményt! :-) </u></i></b><br />
<b><i><u><br /></u></i></b>
<b><i><u>––———————</u></i></b><b><i><u style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">––———————</u></i></b><b><i><u style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">––———————</u></i></b><b><i><u style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">––———————</u></i></b><b><i><u style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">––———————</u></i></b><br />
<b><i><u><br /></u></i></b>
<b><i><u><br /></u></i></b>
<b><i><u>~ Juliet Simms Szemszöge ~</u></i></b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.infectiousmagazine.com/wp-content/uploads/2013/04/625480_552087808147447_436848630_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://www.infectiousmagazine.com/wp-content/uploads/2013/04/625480_552087808147447_436848630_n.jpg" height="320" width="290" /></a></div>
Bekopogtam már számomra jól ismert ajtón, és vártam, hogy megjelenjen az én hercegem. Halottam a zár kattanását és halkan, nyíkorogva nyílt ki az ajtó.<br />
- Szia, Andykém. – ugrottam a nyakába.<br />
- Szia, cica. – húzott magához szorosan, és becsapta mögöttünk az ajtót. A karjában tartva vitt el a nappaliba, ahol leült a kanapéra és az ölébe húzott.<br />
- Hogy, hogy itt vagy? – kérdezte.<br />
- Baj, hogy itt vagyok? – húzottam el tőle, és közelebb nyomtam magam hozzá az ágyékánál. Halottam, ahogy a légzése megugrik, amitől nekem vigyora húzottak az ajkaim. Az állkapcsától lefelé haladva végig csókóltam egészen a kulcsontjáig, ahol csókót hagytam és a számat ott hagyva, kezdtem el szívni. Halkatt nyögött, és a szorítása erősebb lett a derekamon. Vigyorogva elhúzódtam, és néztem a nyakán ékelkedő vörös foltot.<br />
- De hogy baj, hogy itt vagy, ellenkezőleg, nagyon is örülök neki. – döntött végig a bőr kanapén. Abban a percben nem akartam mást, csakis őt, most ebben a pillanatban. Ott feküdtem alatta arra várva, hogy meg tudjam mit akar. De volt egy olyan sejtésem, hogy le akar feküdni velem. Amit nem is igazán bántam volna, ellenkezőleg, nagyon is vártam már, hogy ezen a kanapén – vagy tőlem akár a földön –, de tegyen magájévá. Érezni akartam, ahogy a teljes hossza ki és be csúszkál bennem. Már magától a gondolatol is izgatott lettem. Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz akkor, mikor majd ez valóban megfog történi.<br />
<br />
- Mit csinálsz, nagyfiú? – kérdeztem. Bár tudtam, hogy mit akar. <br />
- Mit nem fogok csinálni. – felelte, és a hajamat eldobta a nyakamtól, lassan oda hajolt, apró puszikat hagyot rajta. Amit szinte alig éreztem, de, mégis végig futott rajtam a hideg. Olyan finoman és gyengéden csinálta, hogy meg is lepődtem rajta, mert eddig mindig gyors és követelező volt.<br />
- Istenem, nem is tudod elhinni, hogy mennyire kivánlak. Vedd le a felsőd! – motyogta a fülembe. Elhúzódott tőlem, hogy letudjam venni a pólóm, felültem. A kezeimet a felsőm aljához tettem és egy rántásal lehúztam magamról. A hatalmas kezeit a hasamra tette és végig döntött újra a kanapén. Megint felült és magáról is leszedte a pólót. Így elém tárult a tökéletes kidolgozott felsőteste. Kockák követték egymást és néhol pedig tetoválás borította. Nem úgy mint ez egyik karját, amit teljesen tetoválások borítottak. A tekintettemet végig vezettem a mellkasán, és meg sem állt egészen a nadrágja szegéjéig. Ahonnan kifutott egy kis szörcsík, amitől még inkább szexibé tette az öszképet. Mintha így már nem lenne az. Hirtelen ötletől vezérelve felültem és ledöntöttem a döbbenten bámuló Andy-t. Láttam rajta, hogy nemigazán érti mit is akarok, de mikor elkezdtem a mellkasát csókokal el lepni. Akkor mintha megértette volna, mert az ajkai egy kaján vigyora húzottak. Lassan és kínzoan haladtam lejjebb és lejjebb, még nem elértem a nadrágja szegélyét. Először csak kézzel simitottam rajta végig, néha kicsit megnyomva a kezemmel a férfiasságát. Andy jóleső nyögéseket halatott, és újra alatta találtam magam.<br />
<br />
- Nem szerettem, ha kínoznak. – mordult rám, és éreztem, hogy a keze kezd lejjebb csúszni a szoknyám felé. A levegő vételem hirtelen ugrott meg, ahogy hosszú ujjaival finoman, gyengéden simitott végig a combomon. A másik kezét a hátam alá vezette és a melltartómat egy könnyed mozdulatal csatolta ki, és dobta el mesze tőlünk. A melleim közötti völgyet kezdte el csókokal hinteni, a tüdömben rekedt a levegő is. Az istnere esküszöm, hogyha most ebben a pillanatban nem fekszik le velem, akkor nem tudom, hogy mit fogok magamal csinálni. Annyira fel izgultam, hogy az már szavakba se önthető. A testem forrt a levegő a tüdömben azért imádkozott, hogy kiszabaduljon. Én meg azért, hogy dugjon már meg. Tudom, ribanc vagyok, de jó formán leszarom.<br />
<br />
- Andy, nem bírom már, dugj már meg! – szóltam neki nyüszitve. Egy kaján mosollyal az arcán vált el tőlem.<br />
- Türelmetlenek vagyunk?<br />
- Igen!<br />
- Hmmm, talán az ujjaimat vagy – hajolt a fülemhez és úgy beszélt hozzám. –, a farkamat? – lehet egy apró csókot a fülem mögé, jóleső borzongás futott végig rajtam.<br />
- A farkad, mi mást?! – kezdtem egy kicsit mérges lenni.<br />
- Örömmel! – kezdte el levenni magáról a nadrágját, de a csengő éles hangja szólalt meg. Andy egy sort káromkodott és leszáva rólam ment ajtót nyitni, nem törődve azzal, hogy nincs rajta póló.<br />
<br />
<b><u>~ Andy Biersack Szemszöge ~ </u></b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitKIQWembfVYFd-cvPBX5HQlyQnEKMH61G9YRq-drTQjAVvEa0qw9c7hzw0uskaB-bivcK-NRF7kY4avuAjJ4bEgFLLM8lpCXw-YgR7cZPmQrXN9YL4GfDujwXRrbRlDEXn-0EZp-dEOM/s1600/image.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitKIQWembfVYFd-cvPBX5HQlyQnEKMH61G9YRq-drTQjAVvEa0qw9c7hzw0uskaB-bivcK-NRF7kY4avuAjJ4bEgFLLM8lpCXw-YgR7cZPmQrXN9YL4GfDujwXRrbRlDEXn-0EZp-dEOM/s1600/image.jpg" height="320" width="320" /></a></div>
Mikor már majdnem vettem le a nadrágom azzal a céllal, hogy dugjak egy jót Juliettel, erre ennek a rohadt csengőnek kell megszólalnia. Egy sort káromkodttam és nem törődve azzal, hogy nincs rajtam póló, mentem ajtót nyitni.<br />
<br />
- Mégis mi a jó büdös francot akarsz…? – akadtam ki, de úgy, hogy nem is néztem rá az illetőre.<br />
<br />
- Szia Andy. – szólt egy vékony lány hang.<br />
<br />
- Rebeka.! – kaptam fel a fejem.<br />
<br />Rebecca Justicehttp://www.blogger.com/profile/01795885426981907678noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-4290144127683162587.post-75493018595266348502015-03-30T10:38:00.002-07:002015-04-10T12:12:32.490-07:00Interjú/KöszönetSziasztok! Mit már olvashatátok a "Szavazatok" c. bejegyzésemben, indultam egy blogversenyen amit az "Issy blogmagazin" indított. Nem rég volt a fejlécverseny eredményhirdetése, amin harmadik helyezet lettem. Amit hihetetlenül köszönök, hiszen ha ti nem szavazzatok volna, akkor ez nem is valósul meg.<br />
És az egyik nyereményem az volt, hogy csinálnak velem egy interjút. Amit most ide rakok nektek.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<b style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">1. Miért kezdtél el blogolni/írni?</b></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Sok blogot olvastam, ami legtöbb esetben történetes volt. És, egyik napról a másikra, jött egy történet a fejembe. Amit csak először füzetbe írtam le, de egyik nap csak úgy eszembe jutott, hogy mi lenne ha ezt a történetet blog formájában is megcsinálnám. Először volt bennem egy kis félelem, hogy egyetalán tetszeni fog e valakinek. De mikor lett már olvasom, akkor valamennyire szerte foszlott ez a félelmem.</span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<b style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">2. Honnan jött a történet ötlete?</b></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Mivel imádom a természetfeletti lényeket, és a Black Veil Brides-ot, ezért egyik nap gondoltam kombinálom a kettőt, és így "született meg" maga a történet.</span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<b style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">3. Általában amikor írsz, elképzeled az adott jelenetet?</b></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Igen, mert hogy ha – én mint maga az író, nem képzelem bele magam, akkor nagyon nem is tudnám olyan részletesen leírni –, mivel szerintem nehéz úgy leírni valamit, hogy ha bele sem tudod magad élni a történetbe. Már mint író, mert azért egy olvasóra is kell gondolni, mivel neki/nekik akarsz megfelelni ezen részen, de ezzel nem azt mondom, hogy magadnak nem akarsz, csak első az olvasó, aztán te. :-)</span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<b style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">4. Először papírra írtad a történeted, vagy már az elejétől kezdve a blogodra gépelted?</b></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Papírra írtam az elején, de néha még most is arra írom néhány történetem, ami blogon már megtalálható. Hiszen van olyan napom, mikor nem is tudok fel menni a bloggere.</span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<b style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">5. Milyen hosszúra tervezed a történetet?</b></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Húúú, ezzel most nagyon megfogtál, mert még csak az 1. Fejezet | 9. Rész van fent, és most egy kis ideig szünetel is a blogom, de hogy a sacper kábé meg kénne mondanom, akkor 2. Fejezet az biztos, de lehet hogy három is lesz.</span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<b style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">6. Mi motivál téged?</b></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<b style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></b></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">A családom, hogy bátorít arra, hogy írjak és ne agyam fel. És, egyik részében az olvasom, akiket imádok! ^^</span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<b style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">7. Szeretsz olvasni? Ha igen milyen műfajú könyveket? (Van kedvenced?)</b></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Nem szeretek olvasni, én imádok olvasni, kedvenc műfajom a Fantasy. Igen, van kedvenc könyvem; "Lélektolvajok"</span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<b style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">8. Kinek ajánlanád a történeted?</b></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Minden BVBArmynak és Fantasy kedvelőnek.</span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<b style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">9. Mesélnél egy kicsit a történetedről?</b></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Egy lány, aki az édesanyával elköltözik egy kisfaluba, miután az apja feláldozta magát, hogy a lánya élhessen. De az új helyen különös és megmagyarázhatatlan dolgok kezdődnek, találkozik egy srácal, aki lehet, hogy a végzete, de lehet, hogy nem.</span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<b style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">10. Mesélnél magadról?</b></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<b style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><br /></b></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Szeretem az állatokat, van is egy 64 kilós Rottweillerem, név szerint; Herküles. Hobbim az írás, az utóbbi időkben, azaz kb 5 hónapja festettem a hajam, jelenleg alúl világos vörös. Irtózom a pokoktól, ha meg is láttok egyet, még ha iszonyat kicsi is, de síkítva futok el. XD</span></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">Szemüveges vagyok. Kedvenc zenei műfajom a rock. A jövőben szeretnék tetoválást. Vannak olyan napjaim, amikor senkihez sem szólok egy szót sem. Amit már kérdeztek sokan, hogy miért van ez, de sohasem tudtam rá konkrét választ adni. Kedvenc színeim: kék, fekete, vörös. </span></div>
Rebecca Justicehttp://www.blogger.com/profile/01795885426981907678noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4290144127683162587.post-74516316594224969662015-03-21T15:17:00.000-07:002015-03-27T14:58:05.393-07:001. Fejezet | 10. Rész <div style="text-align: center;">
<div style="text-align: left;">
<b><i><u>Sajnálom, hogy ilyen hosszú ideig nem volt rész, de mint leírtam az előző posztomban, nem volt ihletem. Ma viszont délután nem voltam itthon, ezért tudom csak most hozni, de előrébb terveztem, viszont közbe jött valami, emiatt nem voltam itthon. Remélem tetszeni fog a rész. Ha igen, akkor Kommentelj és Iratkozz fel, ha még nem vagy. Jó olvasást! ^^ #D.B#</u></i></b><br />
<b><i><u><br /></u></i></b>
<b><i><u>~ Rebeka Justice Szemeszöge ~</u></i></b></div>
<div style="text-align: left;">
<b><i><u><br /></u></i></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://s3.favim.com/orig/45/ahs-american-horror-story-black-and-white-taissa-farmiga-violet-harmon-Favim.com-409405.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://s3.favim.com/orig/45/ahs-american-horror-story-black-and-white-taissa-farmiga-violet-harmon-Favim.com-409405.jpg" height="238" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
Az ablakok becsapotak, és az ajtókat – mintha csapdósta volna őket valaki –, ki-be nyitottak. Andyvel mind a ketten hirtelen fordítottuk a fejünket oda. Egyikünk se értette, hogy ki vagy mi csinálja ezt. Hirtelen minden abba maradt. Andy felém fordulva kérdőn nézett rám.<br />
- Ez meg mi a jó isten volt? – kérdezte.<br />
- Öhmm… – semmi nem jutott az eszembe, pedig sejtettem, hogy mi volt. Csak hát biztos hülyének nézne, hogyha azt mondanám, 'Bocs, ez csak az a szellemcsaj volt, akit pár napja láttam!' Teljesen ki van zárva, hogy ezt megmondjam neki. De akkor mégis mi a jó istent csináljak? Elüldhetném, vagy mégsem?<br />
- Elmondod, még ma?! – hallani lehetett a hangjában hogy kezd mérges lenni. Amin magamban jót röhögtem.<br />
- Biztos csak a húzat volt. - találtam ki egy nevetséges kifogást. – De most jut eszembe, nekem ma még dolgom van. Ha nem baj, akkor halaszuk ezt a korrepetálást holnapra. – próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra. Látszott az arcán, hogy nem igen hiszi el amit mondtam. De, mégsem kérdezet rá, amit nem tudtam most mire vélni, mert azt hittem hogy ráfog kérdezni. De ahogy mondani szokás, ami késik sosem múlik.<br />
- Oké. – mondta, engem kikerülve ment az ajtóig, ahonnan még vissza nézett rám és ezt mondta. – Valamit titkolsz, sajnos még nem tudom mit, de idővel rá fogok jönni. – hátat fordítva nekem, kinyitotta az ajtót és távozott a házból. Én csak megkövülten álttam ott és néztem az ajtót, amin nem rég még bejött, de most távozott. Az volt a legnagyobb baj ebben az egészben, hogy nem akartam, hogy elmenjen, magam se tudom megmagyarázni miért. De azt akartam, hogy a karjaiba legyek és csókoljon. <b>Mi van? </b>Szólt a tudatalattim. Nem gondolhatok ilyeneket Andyről! Hiszen én utálom, de mégis kedvelem. Nem, nem úgy mint egy szerelmet szokás. Hanem, még magam se tudom hogyan, de kedvelem.<br />
- Nem kedvelheted Andyt. – szólalt meg egy női hang a hátam mögül. Elsőnek megijedtem, mert nem tudtam ki az, de aztán beugrott, a szellemcsaj. Megfordultam, így szemben lehetem vele.<br />
- Miért? – kérdeztem.<br />
- Mert veszélyes és ki akar használni, higy nekem.<br />
- Mér' higgyek neked?<br />
- Figyelj, csak annyit mondok, hogy van egy kisebb ügyem Andyvel, amiből nem igazán jó sült ki. – mondta és el tűnt, meg se tudtam kérdezni, olyan gyorsan történt. Mit jelent ez, hogy volt egy közös ügyük? Hiszen, Andy alig van 24 éves, ez a csaj meg ki néz 100 évesnek legalább. Istenem, ez kezd egyre furcsább lenni.<br />
<br />
<b><i><u>~ Andy Biersack Szemszöge ~ </u></i></b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiltooMUMl1NcYNSteSWrpUm11aiwyTdCnQ17cJirU9VTvyhlLVWl4aGq362UlAYa1EmrDOKIOUnd7zOFu9Z913Jr8xC5CHcG_mipwUGJN8h5k59SMUNjYkMcVoZzUuH_MZNZgO6SlyB0Q/s1600/image.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiltooMUMl1NcYNSteSWrpUm11aiwyTdCnQ17cJirU9VTvyhlLVWl4aGq362UlAYa1EmrDOKIOUnd7zOFu9Z913Jr8xC5CHcG_mipwUGJN8h5k59SMUNjYkMcVoZzUuH_MZNZgO6SlyB0Q/s1600/image.jpg" height="320" width="320" /> </a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiltooMUMl1NcYNSteSWrpUm11aiwyTdCnQ17cJirU9VTvyhlLVWl4aGq362UlAYa1EmrDOKIOUnd7zOFu9Z913Jr8xC5CHcG_mipwUGJN8h5k59SMUNjYkMcVoZzUuH_MZNZgO6SlyB0Q/s1600/image.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
Miután az ajtó bezárult mögöttem, volt bennem egy olyan sejtés, hogy itt valami nincs rendjén. Mégis, akkor miért csapódtak volna ki maguktól az ajtók és az ablakok. Meg az a nevetséges kifogás amit Rebeka mondot, hogy a húzat volt. Esküszöm, hogy komoly erő kellett ahozz, hogy ne nevesem el magam. De rajta is láttam, hogy még saját magának se hiszi el amit mond. Akkor én meg mégis hogy higyem el? Attól, hogy ilyen a külsőm, nem vagyok se hülye, csak egyszerűen nem érdekel engem ez. Hiszen, egy bukott angyalnak, minek kell matematika. Nem fogok a tanács előtt majd neki állni matekozni. Ezek az értemetlen gondolatok kavarogtak a fejembe, miközben a kezembe a kocsikulcsal álltam az autóm előtt. A járművet kinyitva, szálltam be. A kulcsot a mellettem lévő ülésre dobtam, és ebben a pillanatban szólalt meg a telefonom. Egy kicsit lejjebb csúsztam, hogy könnyebben kitudjam venni a zsebemből a még mindig csöngő készüléket. A képernyőre az volt írva, hogy 'Ismeretlen szám'. A szemöldökömet felhúzva, nyomtam rá a hívás fogadás gombra.<br />
- Haló? – szóltam bele.<br />
- Hagyad békén Rebekat, ne tedd tönkre őt, különben a pokolban fogsz elrohadni! – mondta, egy női hang a vonal másik végéről. Éppen szólni akartam volna neki, de letette. A telefont elvettem a fülemtől, és elraktam. Ez meg ki az isten volt? Miért mondta azt, hogy hagyjam Rebekat? Meg hogy a pokolban fogok majd elrohadni, hanem hagyom békén. Ez nevetséges. <b><i>Én vagyok maga a pokol! </i></b></div>
</div>
Rebecca Justicehttp://www.blogger.com/profile/01795885426981907678noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4290144127683162587.post-6075481905481152432015-02-23T12:27:00.000-08:002015-03-27T14:58:27.306-07:00A blog egy ideig bezárja kapuit! Sziasztok! Most egy fontos hírel jöttem nektek. Mivel mostanában alig van időm írni, ezért úgy gondoltam ezt a blogomat szüneteltetni fogom, még magam se tudom meddig. De amint már lesz időm és energiám, írni. Akkor újra jelentkezni fogok.<br />
De ennek még van egy másik oka is, hogy egyszerűen nincsen most ihletem ehhez a történethez. Ahogy jött, úgy ment is el. De remélem, hamar visszatér!<br />
Addig is legyetek jók. <br />
Ja, és még nem is köszöntem meg, hogy már <span style="font-size: large;">9 </span>feliratkozóm van. Nagyon, nagyon szépen köszönöm! :-)<br />
<br />
<span style="font-size: large;">Hamarosan újra jelentkezem! :-) </span><br />
<br />Rebecca Justicehttp://www.blogger.com/profile/01795885426981907678noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4290144127683162587.post-3577651717910188872015-01-21T12:31:00.001-08:002015-03-27T14:58:27.298-07:00Szavazatok!!!!Sziasztok! Egy versenyen veszek részt, és kellene hogy szavazatok rám. A fejléc úgyben! Ide le linkelem, és ha meg teszitek annak nagyon fogok örülni.<br />
És dupla részel fogok majd jelentkezni újra!<br />
- Itt lehet szavazni (oldalt) legalsó vagyok! : <a href="http://issydesignblogmagazin.blogspot.hu/" target="_blank">http://issydesignblogmagazin.blogspot.hu/</a>Rebecca Justicehttp://www.blogger.com/profile/01795885426981907678noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4290144127683162587.post-20832324394378904562015-01-10T12:43:00.002-08:002015-03-27T14:58:05.373-07:001. Fejezet | 9. Rész<div style="text-align: center;">
Sziasztok! Itt lenne az új rész, ha tetszett hagyjatok véleményt!;)<br />
<br />
<br />
----------------------------------------------------------------------<br />
<br />
<br />
<br />
~ Andy Biersack Szemszöge ~ </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Mikor kiléptem a teremből, halottam ahogy utánam rohan. Egy ravasz mosoly kúszott az arcomra.<br />
- Hééjj, állj meg. - fogta meg a karom. Hátra fordultam, és bele néztem Rebeka szemeibe. Amiben most kiváncsiságot láttam, sejtettem hogy mire kiváncsi. Arra amit a terembe mondtam.<br />
- Mit jelent amit mondtál? - kérdezte, remélve hogy elmondom.<br />
- Idővel rájössz. - rántottam ki a karom a kezéből. Nyugodtan - mintha semmi se történt volna - sétáltam végig a folyóson. Egészen a bejárati ajtóig, amit kilöktem. És a kocsimhoz mentem.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
~ Rebeka Justice Szemszöge ~ </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Csak figyeltem ahogy Andy el hagyja az iskolát. Pedig még órája volt. Olyan lazán veszi ezt az egészet, mintha ez olyan mindennapi hogy egy diák az óráji felénél haza megy. Bárcsak így lenne. </div>
<div style="text-align: left;">
De hogy értette azt hogy, idővel rá jövök. Ez a gyerek egyre furább. Bassza meg! Ma is vele fogok tanulni. Semmi kedvem nincs hozzá.<br />
Miért is egyeztem bele? Ja meg van! Mert akkor a tanár nyagatna, hogy miért nem akarom korepetálni. De ha az anyám nem cseszne le, akkor nyugodt pofával mondanám azt hogy, mert kurvára nincs hangulatom nézni Andy önelégült arcát. Olyan nagynak nézi magát, mintha ő lenne az Amerikai Elnők. Pedig egy nagy senki. Még olyan hülye, hogy egy kettest se tud írni matekból.<br />
Meg amit mondott. Még jóbban ősze zavart. Annyit tudok hogy - biztos - hogy franciául volt. De amit jelent azt nem. De a legfőbb kérdés. Hol tanult meg franciául? Ha ebből jó, akkor matekból miért nem. Az sem nehéz, csak tanulni kell rá, vagy legalább órán oda kéne figyelni. Mint én.<br />
A gondolat menetemet a csengő zavarta meg. Megráztam a fejemet. Remélve ezzel, hogy kiűzüm ezeket a gondolatokat. Minden ajtó kicsapodot, és diákok százai tolongtak ki rajta. <i>Most egy egész óra hoszát itt gondolkodtam? </i>Úgy tűnik.<br />
Láttam ahogy az iskola picsa hadserege, felém közeledik. A szőke csajal - aki Andyn logót - az élén.<br />
- Hogy képzelted te azt hogy le nyúlód tőlem Andyt? - áltt meg előttem.<br />
- Hogy én pont Andyt?! - néztem rá, hitetlenkedve. - Ez valami rossz vicc. - nevettem gúnyosan.<br />
- Tudom hogy ezt akarod. - mutogatót rám a műkörmös körmével.. - Minden csaj őt akarja. - mondta. <br />
- Sajnos, én nem tartozom közéjük. - mentem el melette. De elkapta a műkörmös körmeivel, a karom.<br />
- Nem mész te sehova, ameddig én azt nem mondom, ribanc! - szorította meg a karom.<br />
- Még hogy én ribanc?! - rántottam ki a karom a karmai közül.<br />
- Csak hogy tisztázuk, te vagy a ribanc kettőnk közül. Nem én logók Andy nyakán, mint aki egy jó dugásra vágyik. - mentem egyre közelebb hozzá, azt remélve hogy megijedt. Az arcát nézve, megijedt.<br />
- Úgy hogy mielőtt újra használnád ezt a szót másra, nézz magadra. - fordítottam hátat, és nyugodtan mentem végig a folyóson. Ahonnan hamar távoztam, mert mindenki félve nézett rám amit nem értettem. Miért féltenek? Ettől a csajtól? Ha igen, akkor csak röhögök rajtuk. Miért kéne félnem, pont tőle. Ő az aki fél már attól is, hogy ha zuhanyzás közbe letörik a féltve őrzött körme. Amitől már hánynom kell. Minek ilyen bazi nagy körmök? Ez is bizonyítja, hogy milyen nagy ribanc.<br />
- Rebeka, várj! - futott utánam, Zack az osztálytársam. Aki igazából jó arc. Kedves, humoros, jóképű.<br />
- Tessék? - kérdeztem és mentem tovább. Attól hogy jóképű meg stb..., nem fogok elkésni otthonról.<br />
- Állj már meg. - fogta meg a karom, és maga felé fordított.<br />
- Mi volt ez a folyóson? - vont kérdőre. De jó kezdődik a, 'Fagasuk Rebekát' művelet.<br />
- Mi lett volna? Meg mondtam az igazat, semmi több. - rántottam meg a vállam, és újra útnak indultam.<br />
- Úgye tudod hogy ezzel, ki hívtad Andy haragját? - követett.<br />
- Szerinted félek én attól a ficsurtól? - vettem oda fél vállról.<br />
- Pedig kéne. - mondta. Megálltam, mert a házunk elé értem, az az értünk. Ami furcsa, hiszen az erdő mélyén van a házunk. Eddig kísért volna el? Pedig nem is vettem észre.<br />
- Miért? - most már kezdtem egyre kiváncsibb lenni.<br />
- Majd idővel rá jössz. - fordított nekem hátat, és gyors léptekkel ment ki az erdőből. Mikor utána akartam szólni, már nem láttam sehol. Hogy tűnhetett el ilyen gyorsan? Ez egyre furább. Megfordultam és a bejárati ajtóhoz sétáltam. A táskámba kutatva, megtaláltam a kulcsokat, amivel kinyitottam az ajtót. Bementem. Becsaptam magam mögött az ajtót, és a cipőmet lerúgttam.<br />
- Anya, megjöttem! - kiáltottam, a konyhába menet. Remélve hogy ott lesz anya, de senki nem volt ott. A pulton egy sárga papírt láttam, amít el vettem és olvasni kezdtem;<br />
<i>'Rebeka kicsim! Egy hétre üzleti úton leszek, bocsánat hogy így üzenetben szólok, de én is csak ma tudtam meg mikor még iskolába voltál. És nem tudtam személyesen el mondani, mert mire te haza értél volna már a gépen vagyok Chicago felé. Csak annyit szeretnék mondani még hogy kaja a hűtőben, és ha bármi baj van, hívj és én megyek! Ölel és szeret; Anyád!' </i><br />
De jó, egy nyamvadt hétig ebbe a nyomorult házba egyedül. Tudom hogy nem ő tehet róla hogy el kell mennie, de azért rosszul esik hogy nincs itthon. A konyhából ki mentem és fel mentem a szobámba. Mikor felértem a táskámat ledobtam a földre és az ágyon végig dőltem. Az órára néztem; 15:30. Fenébe! Mindjárt itt van Andy. Az ágyról fel pantattam, és gyorsan rendbe tettem az ágyam. A ruháimat amik már a szennyesbe valók voltak, oda tettem. Hirtelen megtorpantam. Álljunk csak meg egy pillanatra. Én most mi a fenéért, ugrálok itt mint valami nyúl. Hiszen csak Andy jön ide. Nem, Anglia Királynője. Lentről csengő hallatszott, én meg lerohantam ajtót nyitni. Mikor ki nyitottam, szembe találtam magam ficsur uraságal.<br />
- Szia Rebeka. - dőlt neki az ajtónak. Az biztos miután elmegy, le kell takaritanom.<br />
- Szia, gyere be. - álltam félre, hogy be tudjon jönni. El lőkte magát az ajtótól, és bejött. Becsuktam az ajtót, és szembe fordultam vele. Egy ideig csak egymás szemébe bámultunk. Andy tett egy lépést felém, amivel pont előttem áltt. Egy kis helyett hagyva kettőnk között. Tudtam hogy ő engem nézz, de én nem voltam képes rá nézni. Az állam alá tette az ujjait, és maga felé fordította a fejem. Mikor az arcát néztem, egy mosoly volt rajta. Lassan felém közeledett a fejével. Én meg csak álttam ott. Mikor mar majdnem össze értek az ajkaink. Történt valami nagyon fura.<br />
<br /></div>
</div>
Rebecca Justicehttp://www.blogger.com/profile/01795885426981907678noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4290144127683162587.post-19291881011198214342015-01-01T06:48:00.000-08:002015-03-27T14:58:05.369-07:001. Fejezet | 8. Rész<span style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: medium; font-weight: bold; line-height: 24px;"> <span style="font-size: large;">Sziasztok, itt van az új rész! Kérlek titeket, legyen visszajelzés. :)</span> </span><br />
<span style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: medium; font-weight: bold; line-height: 24px;"><br /></span>
<span style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: medium; font-weight: bold; line-height: 24px;"><br /></span>
<span style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: medium; font-weight: bold; line-height: 24px;"><br /></span>
<span style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: medium; font-weight: bold; line-height: 24px;"><br /></span>
<span style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: medium; font-weight: bold; line-height: 24px;"><br /></span>
<span style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: medium; font-weight: bold; line-height: 24px;"> ~ Rebeka Justice szemszöge ~ </span><br />
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;">Az asztalon kopogtattam a ceruzámat, és a kezemmel támasztottam az állam. Halálra unom magam, igaz mit is vártam matek órán. De ahozz képest hogy nem szeretem a matekót, és órán se figyelek oda - meg otthon se gubasztok órákat a könyv felett - mégis nagyon jól megy. Nem tudom, lehet hogy ez egy velem született adodság, a nagy pofámal eggyűt. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;">Most is éppen dolgozat ki osztás van. Éppen felém tart Mister. Pápaszem, és mikor mellém ér érzem az olcsó kölni illatát, amitől hányingerem lesz. Baszki! Ez egy litert fúj magára? Vagy minden reggel ebben fürdik?</span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;">- Rebeka, szép munka volt 5-ős. - mosolygott. Én is magamra erőltetem egy mosolyt. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;">- Köszönöm, igyekeztem. - vettem el tőle a lapot, és tovább ment egy fekete hajú fiúhoz. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;">- Andy, mit is vártam tőled. - sóhajtott. - Egyes. - nyújtotta oda neki a lapot. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;">- De hát én tanultam. - mondta. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;">- Andy ne néz ilyen hülyének, láttam hogy puskáztál. - ment tovább. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;">- Akkor basza meg. - morogta. Akkor meg van mi is a fekete hajnak a neve. Andy. Innen háturól is láttom hogy nem éppen a legkisebb teremtés. Egy melényt viselt hátulján pedig ez volt oda varva; Prophet. ( Próféta ). Mintha megérezte volna hogy bámulom mert, hátra fordult és mélyen a szemembe nézett. Ekkor láttam meg a gyönyörű kék szemeit, amíg a lelkemig hatoltak. Végig mért a szemeivel és rám kacsintott, s vissza fordult. Nem akartam hinni a szememnek. Ez most komolyan rám kacsintott? A gondolat menetemet egy papír galacsin zavarta meg, amí először az arcomon landolt aztán a padomon. Felhúzott szemöldökkel néztem körbe, hátha rájövök ki dobta, de mindenki előre figyelt. Megfogtam a papírt ami ősze volt gyűrve és kinyitottam. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<i><span style="font-size: large;">' Mit szólnál hogyha korepetálnál? XxAndyxX ' </span></i></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;">Mivan? Ez most komolyan azt akarja hogy korepetáljam. Azt várhatja. Megfogtam a tollamat, és a papírra kezdtem írni a választ. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;">' <i>Nem, és nem! Nincs az az isten hogy én téged korepetáljalak. Keresél valaki mást, a kurváid közül, például azt a kis szöszit!' </i></span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;">Újra ősze gyűrtem a papírt, és néztem hogy a tanár mikor fordul el és dobtam. Megfogta ő is a papírt és kinyitotta. Miután elolvasta hátra fordult és rám vigyorgott. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;">- Tanár úr. - tartotta fel a kezét. Ez meg mit csinál? Ugye nem azt amire gondolok. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;">- Igen, Andy? - fordult meg, Andy felé. Ahogy láttam a tanár úron, nincs kedve Andy hülyeségéhez. De kinek is lenne? Nekem aztán nem! Már most unszimpatikus a srác. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;">- Van egy ötletem, hogyan lehetnék jobb matekból. - mondta.</span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;">- Értem, és mi az? - támaszkodott az asztalnak, a tanár. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;">- Mi lenne ha, valaki korepetálna. És tudom hogy ki is az. - mosolygott gonoszul. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;">- Nem is rossz ötlet, és ki lenne az? - kérdezte. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;">- Rebeka. Az új diák. - mutatott rám. Én meg kényelmetlenül fészkelödtem a székembe. Minden csaj ölni tudott volna a tekintetével akkor már halott lennék. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;">- Oké. A többit órák után megbeszéljük veletek, úgy hogy maradjatok itt. - fordult vissza a táblához. Andy hátra fordult és egy ravasz mosolyt küldött felém. Én meg egy ' Rohadj meg-et!' tátogtam. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.292969); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px; text-align: center;">
<span style="font-size: large;"> ******* </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.292969); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">Padomnál ültem és vártam hogy a diákok ki menjenek. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.292969); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Gyerekek, van egy ötletem minden nap délután, 4-től 5-ig, lenne a korrepetálás. - fonta össze maga előtt az ujjait. - Például egyik nap Rebekánál másik nap Andynél. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.292969); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Rendben tanár úr. - mosolygott Andy. Húúú de letörölném az öklömel azt a mosolyt. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.292969); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Rebeka? - fordult felém a tanár. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.292969); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Öhmmm, oké. - egyeztem bele. A tanár bólintott és felállt, s kisétált a teremből, mert már becsöngetek. Én még maradtam meg lyukas órám van. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.292969); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Héjj ficsur uraság, neked úgy tudom órád van. - szóltam gúnyosan. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.292969); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Tetszik a megnevezés, de inkább magamra ezt mondanám; Szexi, Dögös, Szexisten. </span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.292969); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Te? Ne nevetes. - vágtam rá fapofával. </span></div>
<div style="font-weight: bold; text-align: -webkit-auto;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: Noteworthy;"><span style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.292969); line-height: 24px;">- Csak annyit mondok; </span></span><span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);">«Une fois dans votre vie de toute façon, je vais vous signaler ' - felállt es kiment. </span></span></div>
<div style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.296875); font-family: Noteworthy; font-size: 18px; font-weight: bold; line-height: 24px;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div>
<br /></div>
Rebecca Justicehttp://www.blogger.com/profile/01795885426981907678noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4290144127683162587.post-33061740201727077272014-12-23T08:09:00.001-08:002015-03-27T14:58:05.377-07:001. Fejezet | 7. Rész<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<b><i><u style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"><span style="font-size: large;"> ~Rebeka Justice szemszöge~ </span></u></i></b></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: large;"><br /></span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: large;">Egy óra gépezés után, a laptopomat fére téve, vettem elő a tankönyveimet. Azok közül is a matekót, amivel most biztos szenvedni fogok. Most éppen egy egyenletel szenvedek. </span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: xx-small;"><br /></span>
</span><br />
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIVPE8I4ZsuQ0UILpJIZ7-ta4VicD9Ua2s-0nLwGgRGsdwk5lPMUvSKvWjNAe_Ptkez5r4qODJ-n7A2QYd9z3HhOmU16WUNYJXiPkjo8uHGSQwU7_CD9DonKEcCkHw-Zo8Qnz6Ndo8UGc/s1600/image.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: large;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIVPE8I4ZsuQ0UILpJIZ7-ta4VicD9Ua2s-0nLwGgRGsdwk5lPMUvSKvWjNAe_Ptkez5r4qODJ-n7A2QYd9z3HhOmU16WUNYJXiPkjo8uHGSQwU7_CD9DonKEcCkHw-Zo8Qnz6Ndo8UGc/s1600/image.jpg" height="320" style="text-align: center;" width="240" /></span></a></div>
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: large;"><span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: xx-small;"> Fél óra múlva végeztem a leckével, és vissza tettem a táskámba amit a sarokba dobtam. Végig dőltem az ágyon és a plafont bámultam. <i>Vajon most mit csinál Andy? </i>Nem, nem szabad rá gondolnom. Már az olvassotak alapján véve, nem éppen egy angyal. Meg mégis mit érdekel hogy mit csinál. Az <i style="font-weight: bold;">ő</i> dolga, és még nem is ismerjük egymást. Meg ha próbálnám megismerni, röhögne rajtam. Miért? Hát az iskolában elég szépen be égtem ellőtte, a folytonos bújocskámmal. </span><span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0);"> De </span><span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: xx-small;">szerintem észre se vette, mert folyton a suli ribancai rajta lógtak. Főleg egy szőke hajú.</span><span style="text-align: center;"> </span></span></div>
</div>
</div>
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: large;">De láttam Andy-n hogy nem éppen tetszik neki hogy ott ugrál körülötte. De kinek tetszene hogy ha egy, szőke cicababa ugrálna rajta és tapizná. Jah persze a focista majmoknak akik csak - bár igazság szerint nem mindig, vannak akik tényleg azért űzik ezt a sportágat mert szeretik, de az ritka - mert inkább hogy ilyen plasztik cicababák ugrálják körül, mert ezzel azt hiszik hogy nagy arcok, de nem azok inkább szánalmasak. De ki vagyok én hogy ezt tiltsam vagy rágalmazzam, az életük nem az enyém tegyék csak tönkre. Tudom ez bunkón hangzik de már semmi sem érdekel ebben az elcseszet világban, amikor az apám meghalt akkor egy részemet is vitte magával, azóta csak de csak is anyukámat tudom szeretni. Olyan mintha a szeretet érzése kihalt volna a lelkemből, de szerintem ez érthető is, ki nem lenne ilyen hogy ha egy szeretet családtagja elhunyt volna. Meg amit Andy-t illeti, különös érzésem van vele kapcsolatban, olyan bizarr személyiség, a stílusa is meg magyarázhatatlanul egyedi de ez teszi még furábbá. Meg a szellem és a kép, amin Andy található, de miért van egy szellemnek róla képe. Andy-t én olyan 22-23 évesnek nézem, és maga a szellem meg olyan 1900-as évek elején élhetett, így semmi össze fügés nincs. De valami azt súgja hogy ez az Andy gyerek veszélyes és gonosz!</span><br />
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: large;"> </span><br />
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: large;"><u><b> </b> <b>~ Andy Biersack szemszöge ~ </b></u></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: xx-small;"><u><b><br /></b></u></span>
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: xx-small;">A kocsi ajtót becsaptam és a raktárhoz mentem, kinyitottam a rozsdás ajtót és belépetem. Mindenkinek a szeme rám szegezödött, de nem törődve vele sétáltam a kanapéhoz és ültem le. A lábamat a térdemre tettem és hátra dőltem, a kezeimet a tarkóm mögött össze kulcsolva. </span></span><br />
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: large;">- Mi van a szállitmánnyal? - tértem rögtön a tárgyra. Mindenki Dan-re nézett, az súgalva hogy mondjál már valamit. Dan megköszörülte a torkát és az inge ujját feltűrte.</span><br />
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: large;">- Az van főnők, hogy a szállitmányt ellopták. - húzta össze magát, ő már tudja hogy mi fog következni, már sokszor tapasztalta.</span><br />
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: large;">- Basszátok meg! Ennyire nehéz figyelni öt kiló kokainra! - kiáltottam, és az asztalra csaptam. A többség össze rezzent - mit is vártam volna tölük hisz újoncok, jó hogy félnek, de tőlem kell is. </span><br />
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: large;">- Legalább tudjátok kik voltak? - kezdtem kicsit lehígadni. A kérdésem miatt a szemükbe félelem költözött, és már most sejtettem hogy kik voltak. Az ősi ellenségem!</span><br />
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: large;">- Skorpiók! - dörzsöltem az orrnyergem. Senki sem szólalt meg csak egy alig látszót bólintóttak. </span><br />
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: large;">- De megtudtunk egy fontos dolgot! - kérdőn néztem, Dan-re.</span><br />
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: large;">- Mit? </span><br />
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: large;">- A főnők nevét. Richard Justice. </span><br />
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: large;">- Várjunk csak, azt mondtad hogy Justice? - kérdeztem. Volt egy sejtésem, hogy van egy rokona akit lehet hogy ismerek, ha jó a megérzésem, pedig az mindig jó:</span><br />
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: large;">- Igen! Miért kérded? - Dan tekintette érdeklődő volt. Mint a többieknek is. </span><br />
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: large;">- Lehet hogy van egy rokona akit ismerek. - fogtam a fejem. - Van lánya?</span><br />
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: large;">- Pillanat csak ide hozzom a mappáját. - ment a mappáért. Vissza érve a kezembe nyomta és bele lapoztam. És igazam volt, itt van benne feketén-fehéren. Mindig jók a megérzéseim. </span><br />
<span style="background-color: rgba(255, 255, 255, 0); font-size: large;">- Itt van! Neve; Rebeka Justice. Kora; 20, és ma van a szülinapja, és egy kép is van itt róla. </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizGNOE_N9-de5v5nciBD9ah11WLGe-gqW2BHYWHl8StvXupWmwZoBSWwez-eIfX1Dp9NT9IJPVlZmN_8fl8TlEI2hKMy_LOygU6A4uACldDO2pGpm1OrZmYdWmiOyy7hqdbxP5D6BtFXo/s1600/Taissa-Farmiga-american-horror-story-27848925-500-480.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: large;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizGNOE_N9-de5v5nciBD9ah11WLGe-gqW2BHYWHl8StvXupWmwZoBSWwez-eIfX1Dp9NT9IJPVlZmN_8fl8TlEI2hKMy_LOygU6A4uACldDO2pGpm1OrZmYdWmiOyy7hqdbxP5D6BtFXo/s1600/Taissa-Farmiga-american-horror-story-27848925-500-480.jpeg" height="305" width="320" /></span></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">Mutattam nekik oda a mappát, azon belül a képet. Mindenki érdeklődve nézte, nem is okolom őket tényleg szép. De mégis csak az ellenségem lánya, valahogy a közelébe kell férköznöm. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Srácok! Van egy tervem. - szólaltam meg, ezzel meg zavarva a bambulásukat. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Mi? - kérdezték eggyszere. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- A bizalmába férközök és utána megfenyegettem az apját, hogy ha nem adja vissza Washington-t akkor megölöm a lányát. - magyaráztam a tervet. Össze néztek és Ron elhúzta a száját. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Főnők van itt egy kis bökenő. - szólt Ron. Na a kis okos megszólalt. Neki mindig van valami baja, mint egy rossz picsa akit nem fizetek meg rendesen. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Na, és mi az? - morogtam. Így is rohadt fáradt vagyok, erre még ő is csesztett. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Mivel fogsz a bizalmába férkőzni?! Bassza meg igaza van, ezt el felejtettem. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Én tudom! - szólt közbe Dan. A másik észlény, de jó mi lesz itt, okostonik gyűlésse?! </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Mond! - mondtam éllel a hangomba. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Úgy tudja hogy az apja meghalt. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Igen és? Ezzel igazán sokat segítettél. - kezdtem dühös lenni.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Jól van azért a fejemet ne harapd le! - emelte fel maga elé a kezeit. - Tegyél úgy mintha rossz tanuló lennél, és kérd meg az egyik tanárt hogy ő legyen a korrepetáló társad. S, akkor kezdj fokozatosan a családjáról kérdezni, de csak szép lassan ne hogy gyanús legyen, lehet hogy figyelik. Akkor majd ki foktok lyukadni az apjánál és ahogy a lányokat ismerem biztos sírni fog, és akkor te a nagy macsó ott leszel hogy megvigasztald. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Rendben! De én megyek srácok, jó éjt! - mentem ki. A kocsimhoz mentem és be ültem és be índotottam. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: large;"> ***** </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">Lerúgtam a cipőmet és a kocsikulcsot a komódra raktam, a kabátomat meg a fogasra. Felsétáltam a lépcsőn és a halóba mentem. A szekrényhez mentem és kinyitottam, törökülésbe helyet foglaltam és kivettem az aljába rejtett dobozt. A tetejét levettem és megláttam a képet. Azt a képet amin én és a húgom vagyunk. Sajnos a húgom már nincs velem, Rebeka apja megölte. De nem is őt akarta hanem engem, de mikor Richard felém tartótta a pisztolyt, akkor a húgom mellette termet és elrántotta azt a karját amibe a pisztoly volt és őt találta el. De az a gyáva féreg, meg el futott. Én meg a húgomhoz.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: large;">* Vissza emlékezés:*</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Nee! Alissia nem hagyj itt, nem bírom ki nelküled! - kiáltottam. Felém forditotta a fejét.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Andy, sajnálom de inkább én mint te. - suttogta erőtlenül. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Miért? </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Mert én bukott angyal vagyok. - kezdte lehunyni a szemét.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Én is az vagyok! </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">- Nem Andy, te egy; Angyal vagy! - lehelte az útólsó erejéből. S, lecsukodott a szeme, örökre. Magamhoz szorítottam és egy fájdalmasat ordítottam. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: large;"> * Vissza emlékezés vége * </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">Akkor és ott tudtam hogy bósszút fogok állni, bármi áron. És ha ehezz az kell hogy Rebekát becsapjam akkor én megteszem. Vissza tetterm a képet a dobozba és a tetejét ré téve, a helyére tettem. Felálltam és a fürdőbe mentem, meg nyitottam a vízet és levetkőztem, beálttam a víz allá. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">Végeztem a fürdéssel és a szobámba mentem, a derekamon a törölközövel. Kivettem egy alsónadrágot és felvettem. Az ágyhoz mentem és befeküdtem, és lassan álomra hajtottam a fejem.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">_________________________________________________________________________________</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i><span style="font-size: large;">Sziasztok:) Mint látjátok ez nagyon hósszú rész lett, ezért késtem de remélem megérte. Ha kommentelnétek és alúl véleményt hagynátok akkor annak nagyon örülnék. És ha még nem vagytok fel iratkozva akkor tegyétek meg. :D </span></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i><span style="font-size: large;">Kellemes Ünnepeket Kivánok és hogy jól teljen az Ünneped meg az Új Éved! :D</span></i></div>
</div>
</div>
</div>
<!-- Blogger automated replacement: "https://images-blogger-opensocial.googleusercontent.com/gadgets/proxy?url=http%3A%2F%2F4.bp.blogspot.com%2F-gFMteEorPJg%2FVJfvY7LfbtI%2FAAAAAAAACe0%2FausdH17toAw%2Fs1600%2Fimage.jpg&container=blogger&gadget=a&rewriteMime=image%2F*" with "https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIVPE8I4ZsuQ0UILpJIZ7-ta4VicD9Ua2s-0nLwGgRGsdwk5lPMUvSKvWjNAe_Ptkez5r4qODJ-n7A2QYd9z3HhOmU16WUNYJXiPkjo8uHGSQwU7_CD9DonKEcCkHw-Zo8Qnz6Ndo8UGc/s1600/image.jpg" -->Rebecca Justicehttp://www.blogger.com/profile/01795885426981907678noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4290144127683162587.post-63469229423792609602014-12-11T13:08:00.001-08:002015-03-27T14:58:05.385-07:001. Fejezet | 6. Rész<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: left;">
<span style="color: red; font-family: Courier New, Courier, monospace; font-size: large;"><span style="background-color: #cccccc;">Sziasztok mint látjátok és remélem olvassátok itt az új rész. Pontosan 1 hete volt, az előző rész fent. És most mire is akarok kijukadni? Arra hogy mindig így kb hetente lesznek részek mert csak így tudom megírni őket. Iskola mellett nehéz és, pluszban már két nyelvet tanulok. Remélem megértettek:) </span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: red; font-family: Courier New, Courier, monospace; font-size: large;"><span style="background-color: #cccccc;"> Örülnék ha kommentelnétek hogy milyen lett maga a rész, és alúl nyomjatok rá valamelyik véleményre. És ha gondoljátok - és még nem vagytok feliratkozva - akkor azt is tegyétek meg. :) </span></span></div>
<span style="font-size: large;"> </span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<br />
<span style="font-size: large;">~Rebeka Justice szemszöge~ </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"> Az órák viszonylag gyorsan teltek, de ez a fiú - a képről - nagyon zavar. Minden szünetben próbáltam kerülni, hogy egyszer se találkozak vele. Az egyik szünetben majdnem találkoztunk, de én - a nagy okos - beszaladtam a nő WC-be. Biztos hülyének nézett-néztek, de kit izgat? Hát engem bizony nem! </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: large;"> ****</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: large;"> Az utólsó óráról gyors léptekkel távoztam. A szekrényemből kivettem a kabátom és, mentem haza. Nem lakok messze de, azért olyan közel se. Szeretek sétálni de úgy nem hogy egy tonna könyv van a táskámban a hátamon. Komolyan úgy érzem magam mint a notredámi torony őr. A hátsó zsebembe nyúltam a telefonomért, és a füllhallgatomért. A fülest bedugtam a fülembe, és a zenék közt megtaláltam amit szeretnék, <a href="https://m.youtube.com/watch?v=qKggnBh2Mdw" target="_blank">hallgatni</a>. A kedvencem számomat választottam, AC/DC - Highway to Hell. Magamba énekelve haladtam tovább. </span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"> ****</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: large;"> Megálltam a házunknál és kivettem a fülesemet. Kinyitottam az ajtót és bementem. Lerúgttam a cipőmet és, fel rohantam a lépcsőn, egészen a szobámig. A táskámat hanyagul a sarokba dobtam és, végig dőltem az ágyon. Miért kelett elköltöznünk? Még a sok embertől az hallani hogy; 'Őszinte részvétem!'. Az is jobb! Nem ehelyett egy isten háta mögötti faluba költöznünk. Ahol furcsábnál furcsább dolgok történek. Főleg ez a képes dolog! Meg pláne ott van erről a képről, a srác az iskolában. Miért nem lehet úgy egyszer minden ahogy én akarom? Miért nem? Annyira nehéz kérés lenne? Mert szerintem nem az. Csak annyit kérek hogy legyen minden úgy mint régen. Ez olyan nehéz? </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: large;"> Fel keltem az ágyról, és az asztalomhóz mentem. A felső fiókót kihúztam és kivettem belőle a képet. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;"><img border="0" src="http://31.media.tumblr.com/cd1e8167e02103576013e311149bc665/tumblr_nb7l1wxD4T1tav1opo9_500.jpg" height="200" width="200" /> Hósszú percekig csak néztem a képet, valahogy vonzott magához ez a fiú. Talán az a komoly arca. <i style="font-weight: bold;">Állj Rebeka nem gondolhatsz ilyesmikre! </i>- szólt a gondolatom. A fejemet megráztam hogy kiűzem amiket gondoltam. A kezemmel megtapogattam a hátulját, és éreztem hogy fel van jöve. Meg fordítottam a képet és, tényleg fel volt jöve a hátulja. Óvatosan kezdtem el lehúzni. Mikor már lehúztam az egészet róla, eldobtam a szemetet és megnéztem mivan rá írva. Olyan halványan volt írva hogy alig tudtam elolvasni. De nagy nehezen sikerült. <i>Andy Biersack. </i>Ez volt ráírva. Az egyik táskámhoz mentem és kivettem belőle a laptopomat. A keresőbe beírtam a nevet és a, keresésre kattintottam. Több millió találatot kiadót, véletlen szerűen rákatitotam az egyikre, és olvasni kezdtem; </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;"> - Többszörös testi sértés. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;"> - Illegális fegyver kereskedés és tartás. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;"> - Drog csempészet, és használata. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;"> - Kétszer ült már, ölés miatt. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">Rákatitotam az életrajzára; </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;"> - Név; Andy Biersack </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;"> - Szemszín: Kék. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;"> - Maggaság: 189 cm </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;"> - Születési időpont: - </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">Ide semmi nem volt írva. Miért? Ez egyre furább. Meg ez az egész, drog, fegyver, börtön. És még csak 2-szer volt börtönben. Az hinné az ember hogy többször. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
Rebecca Justicehttp://www.blogger.com/profile/01795885426981907678noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4290144127683162587.post-5884948231502370592014-12-04T12:34:00.001-08:002015-03-27T14:58:05.381-07:001. Fejezet | 5. Rész<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><b><i><u>Kommentelj, Iratkozz fel, és alúl hagyj véleményt, ha teszet a rész! Próbálok sietni a következővel, de semmit se tudok a pontos idő pontról mert, mostanában baromi sok dolgozatra kell tanulnom. :) </u></i></b></span><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace; font-size: large;"> </span></div>
<br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace; font-size: large;">~Rebeka Justice szemszöge~ </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace; font-size: large;"><b>*Másnap reggel* </b></span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"> Felkeltem, pedig semmi kedvem nem volt, mégis kinek van kedve. Főleg hogy ma, van az új iskolába az első napom. Semmi hangulatom nincs hallgatni, az udvaron és a folyóson, a plázacicáktól, hogy ki dugta meg őket előző este. Ezen mégis mi olyan nagy szám, inkább az ő helyükben el szégyelném magam hogy, a fél várossal már le feküdtek. De az ő dolguk majd ha nincs apuci meg anyuci, hogy adjon pénzt ha nem dolgozni kell érte, akkor majd ott fognak sírni hogy nincs push-up melltartóra pénz. </span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"> A kezeimre támaszkodva fel nyomtam magam, és a fürdőbe mentem. A tükör előtt megálltam, és a csapot megnyitva locsoltam egy kis vízet az arcomra. A kezeimmen támaszkodva a márvány pulton, néztem bele a tükörbe. A szemeim alatt halványan de, azért látszottak a táskák. De erre eleve fel voltam készülve mert, egyetalán nem bírtam aludni. Folyton azon járt az agyam, ki volt ez a fiatal női szellem. S, ki az srác aki a képpen volt, és miért volt rá írva hogy 'Vigyázz!'. Nem is értem ezt az egész vigyázz dolgot, mert egy az nem is ismerem ezt a srácot. El löktem magam a pultol és vissza mentem, a szobába. A falhoz sétáltam és kivettem az egyik böröndböl, a mai ruhámat. Miért van böröndben a ruháim? Ez egyszerű, lusta vagyok ki pakolni. Kezembe fogva a ruháimat mentem be - újra - a fürdőszobába. A pultra tettem a ruháimat, és levettem a rajtam lévőket. A zuhanyzóba léptem és, megengedve a vízet, kezdtem bele a zuhanyzásba. Olyan érzés volt mintha, megszabadulnék a gondjaimtól, még ha csak pár percre is. </span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"> Elzártam a vízet és, kiléptem, egy törölkőzött felkapttam magam melőll és magam kőré tekertem. A tükörhöz mentem és letöröltem az egyik kezemmel a párát róla. Pár percig farkas szemet néztem magammal, de a fejemet megrázva, kaptam fel gyorsan a ruháimat magamra. A mai szettem egy piros ingből és egy, kék farmerből áltt. Sminknek csak egy kis szempillaspirált használtam, és egy kis szájfényt. Valami különös folytán meg voltam elégedve magammal. Ki rohantam a fűrdöből és onnan meg, le a lépcsőn. Le érve a konyhába mentem, mert úgy éreztem ha 2 percen belül nem eszem, itt fogok éhen pusztulni. Egy cetlit láttam a hütőn. Oda mentem és levettem. Anya írt, mert ezt az írást bárhonnan fel ismerem. Meg más rajtunk kívül - anya meg én - nem él itt. Ez áltt rajta : </span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i> Szia kicsim! Mikor felkelsz én már, minden valószínűleg dolgozni fogok. A mikróba van reggeli, csak be kell kapcsolnod és utána megenned. Ma is későn érek haza úgy hogy ne várj haza. Légy jó, Szeretlek! </i></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i> </i>Ősze gyűrtem a papírt és kidobtam. A mikróhoz mentem és bekapcsoltam. Mikor lejárt kivettem belőle, a rántottát és leültem az asztalhoz enni. A kajával mikor már egy morzsa sem maradt, a tányért megfogva a mosógatoba tettem. Kimentem a konyhából és a, táskámat felkaptam a, cipőmmel és dzsekimmel eggyűt. Kilépve a szabadba, bezártam magam mögött az ajtót, és a táskát meg igazítva a vállamon, indultam el az iskolába. </span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"> **** </span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;">Az iskola kapuján bementem és, az udvaron végig mentem. Közben éreztem magamon mindenkinek a tekintetétt magamon. Mégis kérdem! Mi olyan érdekes egy új diákon, szerintem minden évben van új. A folyósora belépve, ott is mindenkinek a tekintette rám szegezödött. Mit sem törődve ezzel, nyugodtan sétáltam az igazgatóiba. De közben fél füllel halottam hogy az suttogják egymásnak a lányok, hogy ; 'Héj nézd az a csajt! Biztos szűz még, ahogy a ruhájából ítélem. Ezzel mégis mi a baj, hogy szűz vagyok. Legalább nem vagyok olyan ribanc mint ők. Megálltam az igazgatói előtt és bekopogtam, bentről egy 'Gyere!' kiáltás hangzott. Lenyomva a kilincset beléptem, a fehér iroda szerű, kis helységbe. A fotel hatású székben egy 40-es éveiben járó férfi ült. Intett hogy foglaljak helyett. Engedelmeskedtem neki, és leültem. </span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;">- Tudomásom szerint te vagy az új diákunk. - nézett rám komolyan. - Igen én lennék. </span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;">- Rendben. Itt lennének a könyvek, és az órarend. - nyújtotta át őket. - Ha bármi kérdése van, azt most tegye fel. </span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;">Nem legelessem megráztam a fejem. </span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;">- Értem. Most már mehet az órájára. További szép napot. </span><span style="-webkit-composition-fill-color: rgba(175, 192, 227, 0.230469); -webkit-composition-frame-color: rgba(77, 128, 180, 0.230469); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.292969); font-family: Helvetica; font-size: 14px; line-height: 18px; text-align: -webkit-auto; white-space: nowrap;">Miután elköszöntem én is, kimentem az irodából. Kint egy nem várt személyt láttam, az egyik szekrénynek dőlve. A srác volt, a képről. </span></div>
Rebecca Justicehttp://www.blogger.com/profile/01795885426981907678noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4290144127683162587.post-70485314913685318002014-11-30T05:42:00.000-08:002015-03-27T14:58:05.390-07:001. Fejezet | 4. Rész <b><i><u>Na hali:) Hát igen még egy rész, ilyen nem lesz gyakori hogy ilyen hamar két rész. Most csak azért van, mert volt ikletem és időm. Ha teszik, Kommentelj vagy iratkozz fel. Siettek a következővel! Addig is legyetek jók. </u></i></b> <br />
<br />
<br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">~Andy Biersack szemszöge~ </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"> <a href="https://m.youtube.com/watch?v=yI8Rbfwiems" target="_blank">*Music*</a></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; font-family: 'Courier New', Courier, monospace; text-align: center;">
<a href="http://media.tumblr.com/tumblr_ma8a6fmk131rt6nee.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://media.tumblr.com/tumblr_ma8a6fmk131rt6nee.gif" height="213" width="320" /></a> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;">A Whisky-s üveget a kezembe fogva, mentem be a nappaliba az aktuális döngeti való csajhoz. Le huppantam mellé a kanapéra, és a Whisky-s üveg tetejét le csavarva, ittam belőle egy nagy kortyot, imádtam az érzést mikor a nyelő csővemet égetí, az enyhén keserkés íz. Oda nyújtottam az üveget a csajnak, aki szintúgy jól meghúzta. Maga a csaj nem volt nagy szám, szőke haj, fekete szűk egybe ruha ami rohadtul rövid volt, és ez még meg volt turbozva hogy, hatalmas mellei voltak. Bár igazszág szerint a barna hajú csajok, jobban bejönnek de egy dugás erejéig megteszi. Már csak egy kicsi volt a Whisky-ből az üveg, alján és ahogy a csajon láttam már, azért valamennyire részeg volt. Kivetem a kezéből, az üveget és az asztalra tettem. A váláról hátra dobtam a szőke haját, és apró puszikal leptem el a fel fedett területet. A levegőt gyorsabban kezdte venni, és a pólómba markolt. Végig döntöttem a kanapén, és a combjai közé férkösztem. A megfogtam a pólóm alját, és egy rántásal levettem és a földre dobtam. A felső testem láttán, nehezebben lélegzet, és a szája is tátva maradt. Fölemeltem egy kicsit, és a ruha cipzárját lehúztam. Gyorsan kibújtattam belőle, és az ajkaimat megnyalva, konstáltam hogy nincs rajta melltartó, legalább avval már nem kell kinlodnóm. Újra a nyakához hajoltam. - Várj! - állított meg. - Mi az? - néztem rá. - Még a nevedet sem tudom. - magyarázta. Istenem az most miért fontos. - Andy! - válaszoltam. - Én meg Amanda. - mondta. - Jól van ez is meg volt, most meg hagyad, hogy megdugjalak. - jelent meg egy perverz mosoly az arcomon. Meg szepenve nézett rám és, a szemei szikrákat szórtak. Felakart állni a kanapéról de a, kezemmel vissza nyomtam. - ENGEDJ EL! - síkította. Nem törődve avval hogy fáj-e neki, lefogtam az egyik kezemmel, az <b>ő </b>kezeit és letéptem a másik kezemmel, a bugyiját. Rúgott és kapálozott, de semmit se, segített a helytetén csak rosszabitóta, mert így hamarabb elfárad. Az övemet kikapcsoltam és lerúgdaltam magamról, a nadrágot. A boxeremet is levettem, a férfiaságommat megfogtam és egy erős, lökéssel már benne is voltam. - EZ FÁJ! - ordította. Az arcát könnyek szántották végig, és a fejét ide oda lobálta. - Ne ríj már ennyit! Ki lehet ezt bírni. - néztem rá mérgesen. Hatalmasat lökték rajta, és közben a melleit markolásztam. Éreztem hogy már nem kell sok, és annak érdekében hogy hamar elmenjek, még gyorsabban mozogtam. Aminek meg is lett az eredménye, mert 1-2 percen belül el is mentem. A lány mellkasára hanyatlotam és a levegőt gyorsan vettem. Lassan kihúztam magam belőle, és felálltam. Föl vettem a földröl a boxeremet, és fel vettem. Amanda még mindig bőgőt, mint egy gyerek. - MEGERŐSZAKOLTÁL TE, ÚTOLSÓ SENKI HÁZI SZEMÉT! - síkította. - Igen és, ebben mi a probléma? - kérdeztem teljesen nyugodtan. - HOGY MI A PROBLÉMA, AZ HOGY MEGERŐSZAKOLTÁL! - sikitotta újra. - Hagyd már abba ezt az idióta kiabálást, mert már szét meg a fejem! - kezdtem mérges lenni. - Te csak ne parancsolgas nekem! - feleselt vissza. Kezd már elegem lenni ebből a csajból, a bal oldali komodhoz mentem, és kihúztam a felső fiókót. Kivettem belőle a fegyverem, és a csajra irányítottam. A szemei el kerekedtek, és gyorsan fel kapta a ruháit és megpróbált el szaladni. De meghúztam a ravaszt és fejbe lőttem. A fegyvert hanyagúl el dobtam, és konyhába mentem a cigimért. Miután megtaláltam kihalásztam egy szálat, és meggyújtottam, szívtam belőle egy mélyet, s letűdöztem. Egy valami viszont nagyon zavar, hogy hova fogom el rejteni a holttestet. Az nem zavar hogy össze vérezi a szőnyeget, mert azt már meg szógtam. De még is hova a jó büdös francba vigyem, mert nem sétálthatok le csak úgy egy hullával a válamon. A gondolat menetemet a csnegő zavarta meg. A cigit el nyomva, mentem kinyitni az ajtót. Mikor kinyitottam egy nem várt, ember volt ott. - Maga? - néztem rá undorodva. </span></div>
Rebecca Justicehttp://www.blogger.com/profile/01795885426981907678noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4290144127683162587.post-90766132135540970612014-11-28T15:42:00.000-08:002015-04-16T12:19:41.209-07:001. Fejezet | 3. Rész<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://media0.giphy.com/media/v23g1dF3QF5LO/giphy.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://media0.giphy.com/media/v23g1dF3QF5LO/giphy.gif" height="320" width="244" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><a href="https://m.youtube.com/watch?v=QUvVdTlA23w" target="_blank">*Music*</a></span><br />
<span style="font-size: large;"> Egy női szellem, volt az ajtóban, a ruhája néhány helyen szakat volt, és a haja minden fele, mozgott a levegőbe. Elkezdett felém lebegni, és közben a naplón volt végig, a tekintette, ami az asztalon volt még. Mindenen ami előtte volt, csak mintha ez normális lenne, átment. Amit érzek most jelen pillanatban, félelem, kíváncsiság, és izgalom, keveréke. Pár métere lehetett tőlem, de nem sokáig volt, meg ez a pár méter távolság. Közvetlenül előttem áltt meg, és csak mereven bámult. Oldalra döntötte a fejét, és mintha tanulmányozna úgy nézett, végig rajtam. A kezeit kinyújtotta és, egy képet ejtett le, pontosan a lábaim elé. Nem láttam mi van, a képen mert pont úgy esett, hogy a képes felével van a padlón. Ránézttem az idegen női, szellemre, és a fejével bicentett a kép felé. Lehajoltam a, lábamhoz és felvettem, a képet. A fejemet még mindig le hajtva, tartottam. Meg fordítottam a képet és egy, kb a 20-as évei közepében járó férfi/fiú volt, rajta. </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.renmanmb.com/files/uploads/admin/PHOTO_BVB_MEMBER_Andy.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://www.renmanmb.com/files/uploads/admin/PHOTO_BVB_MEMBER_Andy.jpeg" height="320" width="320" /></a></div>
<span style="font-size: large;">Tisztán látszott az öltözékén, hogy ez mostani kép. De miért van, az ismeretlen nőnél?! A kép alatt valami, írást láttam,, és eddig jó hogy nem láthattam mert, pont eltakartam. Az írást nem lehetett, annyira elolvasni, de ha közelebb hajoltam hozzá, akkor megláttam. 'Vigyázz!' Ez volt rá írva, a képre. Mit értsek ezalatt hogy, vigyázzak vele. Nem is ismerem ezt, az embert, akkor meg miért vigyázzak. Újra felnéztem hogy meg kérdezem, az ismeretlen nőtől, hogy ez mit jelent. De nem volt ott. Hova tűnt?!?! Az ajtó nyitva maradt, és kapva az alkalmon, a naplót és a képet beletéve, kimentem. Át rohantam a könyvtáron, és gyorsan ki a folyósora. A szobámba mentem, és a naplót letettem az asztalra. Végig dőltem az ágyon, és egy nagy sóhajt halattam. Egyetlen kérdés keringett a fejembe. 'Miért pont én?!?' </span>Rebecca Justicehttp://www.blogger.com/profile/01795885426981907678noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4290144127683162587.post-17875490440259728842014-11-21T19:26:00.000-08:002015-04-16T12:19:41.197-07:001. Fejezet | 2. Rész<span style="font-size: large;"> <a href="https://m.youtube.com/watch?v=CFZ9g9vEdbE" target="_blank">*Zene*</a></span><br />
<span style="font-size: large;"> Levegőt is alig mertem venni, annyira lessokolt a látvány. Mikor bejöttem még nem voltak, az ajtón karmolások. De ami legfőképp megrémít hogy ez van, bele karmolva;'Meg vagy!' </span><br />
<span style="font-size: large;">Ez mégis mi a jó istent jelent, vagy egyetalán nekem szól?! Mert lehet hogy, egy régen itt élt gyerek bele karmolta. Mikor egy másik gyerekkel játszott, és ezt csak poénnak szánta. De én mikor bejöttem nem figyeltem meg, és ez már magyarázat arra hogy, nem láttam meg. Igen biztosan ez a logikus magyarázat. </span><br />
<span style="font-size: large;"> Hátat fordítva az ajtónak, kezdtem el keresni egy kijáratot. Mert ahogy a rángatásból iétltem, azt az ajtót ki nem, fogom onnan a helyéről mozdítani. Még ha imádkozom se. </span><br />
<span style="font-size: large;"> A leterített bútorok között sétáltam, és mindenek dohos szaga volt, és porzott, ezért sokat köhögttem. A lábam megakadt valamibe, én meg szépen átestem rajta. Föl néztem a padlóról, és a lábaimhoz, kaptam a tekintettem, egy kis ládika volt ott. A kezem a ládáhozz nyúlt. Mikor már majdnem hozzá értem, hirtelen a láda fedele, kinyitodott. Vissza rántottam a kezem, magamhoz. De a kíváncsiság nagy úr, ezért fél szemmel bele néztem és, egy naplót láttam, a belselyében. A kezemet újra kinyújtottam és, kivettem. Maga a napló nem volt, nagy szám, egy sima bőr borítású és egy madzagal megkötött, volt az egész. A madzag csak azért kelett, hogy valami össze tartsa, a lapokat, többre úgy se lehetett volna használni. Mert ha az ember kiváncsi volt, mint én, akkor csak kibontotta a, madzagott. Így a kivácsinság miatt, kibontottam a madzagott, és kinyitottam. Amit elsőnek meg láttam az, egy név volt. <i>Emily Troy. </i>Már a nevéből is rájöttem hogy, biztos nemesi családból származott. A lapok már kezdtek, barna árnyalatott felvenni, és pár darabka a szélükről, hiányzott. Mint ahogy mondani szokták, 'Az idő vas foga'. Tovább lapoztam, persze óvatosan, mert ki tudja hány éves már ez a napló. A lapon gyönyörű írás volt, és majdnem minden sor, végén egy szív volt rajzolva. Elolvasam vagy, ne? Mégis kinek lenne, ebből baja hogy bele olvasok. Mert aki írhatta az, már biztosan, nem él. A naplót be csuktam, és magamhoz szorítva felálltam. A gyertyámért mentem, amit még leraktam egy asztalra. Gyertyával a kezembe, kerestem egy széket és, leültem. Pont úgy ültem hogy, egy asztal volt mellettem. Letettem rá a gyertyát, és a naplót, kinyitottam ahól olvasni szeretném. S, a gyertyát úgy igazítottam, hogy rendesen lássak. Elkezdtem olvasni. </span><br />
<span style="font-size: large;"> <i>Ma megint láttam, az arca, komoly és tekintéjt parancsoló volt. A szemei olyannak voltak, mint a tenger. Egész nap bírnám nézni, pislogás nélkül. Tudtam hogy nem lett, volna szabad de, bele szeretem. </i></span><br />
<span style="font-size: large;"> Hirtelen kicsapodot, az ajtó amit láttam nem akartam, el hinni. </span><br />
<span style="font-size: large;"> ***** </span><br />
<span style="font-size: large;"> <b><i><u>Sziasztok itt lenne, az Első fejezet, Második része. Remélem tetszik! Ha igen ne felejts el, feliratkozni és kommentelni, plusz alúl vélemyént hagyni. Puszi! :) </u></i></b></span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>Rebecca Justicehttp://www.blogger.com/profile/01795885426981907678noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4290144127683162587.post-50766772905305007882014-11-16T04:42:00.000-08:002015-04-16T12:19:41.205-07:001. Fejezet | 1. Rész<h4>
<span style="font-size: large;">Sziasztok itt lenne az első fejezet, tudom az van oda írva hogy majd, December elsején kezdem. De nem bírtam ki bírni, hogy ne tegyem fel az első részt. Azt törölni fogom hogy, mikor indul de remélem tetszik a rész. Ha igen Iratkozz fel és Kommentelj! </span> </h4>
<br />
<br />
~Rebeka Szemszöge~<br />
<br />
<h4>
<span style="font-size: large;"><span style="font-weight: normal;">Lassan már 2 hete hogy, az új házunkban vagyunk. Amit igazából nem is mondanék újnak. De ezalatt a 2 hét alatt rengeteg, dolog történt. Kisebb-nagyobb. Most mondok nektek egyet; minden áldott este úgy érzem mintha figyelnének. De nem anya, ő biztos nem mert azért ilyenkor ő már húzza a lóbört. Mert szegény ebben a hónapban, reggeltől-estig dolgozik. De van egy olyan érzésem hogy, valami nincs rendben evvel a házzal. Nem tudom mi?! Ez a baj, de van egy olyan érzésem hogy, nem e világi. Tudom hülyeségnek hangzik, de én hiszek is meg nem is benük. Meg magyarázhatatlan ez az érzés, olyan fura de én szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy valami nem stimmel evvel a házzal. Olyan mintha valami már, évszázadok óta itt portyázna, vagy lakna, és nem akarna elszakadni a háztól. De csak éjszaka van az az érzésem, hogy figyelnek nappal sose, ez olyan vámpiros dolog. De ez röhej, mert én pont a vámpirokba nem hiszek. Ez csak valami hülye, kitalált lény ami, évszázadok vagy évezredek óta, rémisztí meg az embert. Annyit tudok róluk hogy, valami Káin (Káhim) nevű férfival, kezdődött az egész mítosz, vagy ahogy én mondom mese. Attól hogy hiszek a természet feletti lények be, de egyedül benük nem, ez valahogy így van nálam. </span></span></h4>
<div>
<span style="font-size: large;"><span style="font-weight: normal;"> *** </span></span></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif; font-size: large;">Szombat délután van, és anyu szokás szerint - egész áldott hónapban - dolgozik. Az nem kétség hogy halálra unom magam. <i>Mi lenne ha, kutakodnék egy kicsit a ház iránt? - </i>jutott eszembe. Végülis nem rossz, ötlet legalább nem unom magam halálra, és a házról is meg tudok valamit. Azt mondta anya hogy, van egy könyvtár a házban. Annyira emlékszem hogy, a második emeleten van. Na hajrá keresésre fel! Felsétáltam a második emeletre, és a jobb kéz felőli oldara kezdtem el keresni. Mindengyik szobába be nyitottam, de semmi akkor úgy tűnik marad a bal oldal. Hátra fordultam és átt mentem a, másik oldalra. Mindengyik ajtón be nyitottam, de semmi, már csak egy maradt amit nagyon megviselt az idő. Űtött kopott volt, és a fekete festék már kopott le róla. Lassan meg fogtam a kilincset, és lenyomtam. Az ajtó nyíkorogva kitárult, és a feketeség láttam semmi mást. Óvatosan fel emeltem a lábam, és úgyanúgy óvatosan letettem. Mellettem lévő falon kezdtem el, kapcsoló után kutatni de semmi. Sóhajtottam egyet, és a nadrágom első zsebébe nyúltam az, öngyújtomért. Mikor megtaláltam kivettem belőle, és lenyomtam hogy világos legyen. Ötödik próbálkozásra sikerült is, magam elé világítva kezdtem el, menni előre. Közben tapogatoztam, valami gyújtható dologért. Kezemmel egy fémes dologhoz értem, oldalra fordultam és oda világítottam. Egy gyertya volt, fém tartóval, megfogtam és az öngyújtommal meggyújtottam. A gyertya kanóca hatalmas lángal égett, evvel jobb látási viszonyokat adva nekem. <i>Segíts!</i>- hallotam meg egy női hangot. Hátra fordultam de senki, nem volt ott.<i> Segíts! </i>Újra az a meg gyötört női hang. De honnan jöhet?! Olyan mintha a fejembe, beszélne. <i>Gyere előre! </i>Szólt újra a női hang, a fejembe. Engedelmeskedtem neki, egymás után rakva a lábaim, mentem előre. A fejem végig le volt hajtva, mintha félnék hogy valami borzalmat, látnék. Ez részben igaz volt de, részben nem egyszerűen csak a cipőm, izgalmasabnak tűnt. A lábaim hirtelen megálltak, de nem maguktól, olyan volt mintha valaki irányítóta volna őket. <i>Nézz fel! </i>Szólt a női hang. Lassan felemeltem a fejem, és egy újabb kopott ajtó volt előttem. <i>Nyisd ki! </i>A kezemet lassan felemeltem, és a kilincset lenyomva kitárult az ajtó. A gyertyámat magam elé emeltem, szem magaságba, és valami fekete pacát láttam felém közelíteni. Nem sokára meg láttam hogy mi, közelít felém. Egy baszottul nagy denevér, repült felém. Egy hatalmasat síkitottam és, leguggoltam a denevér meg nyugodt szívvel, repült el feletem ki a szobából. Ohhh, hogy ütne el egy repülő! Fölálltam és lassan besétáltam, a szoba tele volt régi bútorokkal. De a nagya le volt takarva, és tiszta por volt minden. Egy nem volt letakarva, és egy </span><span style="-webkit-composition-fill-color: rgba(130, 98, 83, 0.0976563); -webkit-composition-frame-color: rgba(191, 107, 82, 0.496094); -webkit-tap-highlight-color: rgba(26, 26, 26, 0.292969); font-family: Helvetica; font-size: 18px; line-height: 24px;">hatalmas könyv volt ott. Mikor már nyúlni akartam, hogy meg nézem, az ajtó hirtelen becsapódott. Gyorsan megfordultam, és oda rohantam és elkezdtem ütni de semmit se hatót. Szemeim ki kerekedtek, és elkezdtem hátrálni az ajtón végig, karmolás nyomok voltak. S, az volt bele karmolva hogy; 'Meg vagy!' </span></div>
Rebecca Justicehttp://www.blogger.com/profile/01795885426981907678noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4290144127683162587.post-3536305036049507322014-11-09T13:03:00.000-08:002015-04-16T12:19:41.201-07:00Bevezető<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;">Az élet fájdalommal, és csalódással teli. De az emberek azt mondják hogy, ezeken lépjünk túl. De hogyan? Ez a kérdés foglalkoztat minden embert. Addig a napig, engem ez nem is foglalkoztatót. </span><br />
<div>
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"> **** </span></div>
<div>
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"> Anyámmal a sztrádán mentünk, az új házunk hozz. Egy kimondhatatlan nevű kis faluba. Azért döntötünk úgy hogy elköltözünk, Californiábol. Mert az előző házunkba egyik éjjel betörtek és édesapám akkor halt meg. Tudom hogy csak engem védett meg, mert a golyó amivel rám célóztak. De ő elé ugrott és szíven találta. Azóta is rémálmaim vannak, ezért gondolta anya jobb ötletnek ha elköltözünk. Néztem az el suhanó tájat. Minden olyan békés és, nyugodt volt. Bárcsak ilyen lenne az én, lelkem is. Be fordultunk egy erdős, tájon és pár métert mentünk még. S, meg álltunk egy elég réginek tünnő háznál. Már a növények is, kezdték be nőni. </span></div>
<div>
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"> </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjNaJovVXCIe7QALsPqJ0tZnl55e1i5FNBsHhxAl67Z6-6pODz9fGZs2R84EaH-tkgCKJ7pki0q050KxxkUOiMFBMur-oOc8KRhU53auOhVnbMPt7Sa8Cjp0jfwrCHodkBUDNucvZiiGo/s1600/image.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjNaJovVXCIe7QALsPqJ0tZnl55e1i5FNBsHhxAl67Z6-6pODz9fGZs2R84EaH-tkgCKJ7pki0q050KxxkUOiMFBMur-oOc8KRhU53auOhVnbMPt7Sa8Cjp0jfwrCHodkBUDNucvZiiGo/s1600/image.jpg" height="231" width="320" /></a> </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"> Vér fagyasztó volt a ház. Anya kiszállt a kocsiból, én is követtem. A bejárati ajtóhoz sétált, és a táskájában kutatva meg találta a ház kulcsát. Ki nyitotta az ajtót és bement. Akkor még nem sejtettem hogy, ezzel a pokolba is ajtót nyitott. Utána mentem és, körbe néztem a házba. Belül nem volt annyira rossz állapotba, inkább csak kint volt az. A lépcsőn lassan fel sétáltam, és meg kerestem a szobámat. Mikor megtaláltam lassan, be nyitottam és bementem. Nem mondanám, hű de szépnek de elmegy. A szemem egy íráson akadt meg, vagy inkább kaparáson. Az ágy fölött volt. Oda mentem és, megnéztem. Ez volt oda írva; <i>"Maga a megtestesült gonosz! Egy szóval; A Gonosz Álarca! </i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"><i>------- </i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">****** </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"> Kommentbe írjátok meg hogy eddig, tetszik-e vagy hogy érdemes-e folytatni! Előre is köszönöm! :)</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"><i> </i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"><i> </i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"><span id="goog_1706059703"></span><span id="goog_1706059704"></span></span></div>
Rebecca Justicehttp://www.blogger.com/profile/01795885426981907678noreply@blogger.com8