2014. december 23., kedd

1. Fejezet | 7. Rész



                              ~Rebeka Justice szemszöge~                               

Egy óra gépezés után, a laptopomat fére téve, vettem elő a tankönyveimet. Azok közül is a matekót, amivel most biztos szenvedni fogok. Most éppen egy egyenletel szenvedek. 


 Fél óra múlva végeztem a leckével, és vissza tettem a táskámba amit a sarokba dobtam. Végig dőltem az ágyon és a plafont bámultam. Vajon most mit csinál Andy? Nem, nem szabad rá gondolnom. Már az olvassotak alapján véve, nem éppen egy angyal. Meg mégis mit érdekel hogy mit csinál. Az ő dolga, és még nem is ismerjük egymást. Meg ha próbálnám megismerni, röhögne rajtam. Miért? Hát az iskolában elég szépen be égtem ellőtte, a folytonos bújocskámmal.  De szerintem észre se vette, mert folyton a suli ribancai rajta lógtak. Főleg egy szőke hajú. 
De láttam Andy-n hogy nem éppen tetszik neki hogy ott ugrál körülötte. De kinek tetszene hogy ha egy, szőke cicababa ugrálna rajta és tapizná. Jah persze a focista majmoknak akik csak - bár igazság szerint nem mindig, vannak akik tényleg azért űzik ezt a sportágat mert szeretik, de az ritka - mert inkább hogy ilyen plasztik cicababák ugrálják körül, mert ezzel azt hiszik hogy nagy arcok, de nem azok inkább szánalmasak. De ki vagyok én hogy ezt tiltsam vagy rágalmazzam, az életük nem az enyém tegyék csak tönkre. Tudom ez bunkón hangzik de már semmi sem érdekel ebben az elcseszet világban, amikor az apám meghalt akkor egy részemet is vitte magával, azóta csak de csak is anyukámat tudom szeretni. Olyan mintha a szeretet érzése kihalt volna a lelkemből, de szerintem ez érthető is, ki nem lenne ilyen hogy ha egy szeretet családtagja elhunyt volna. Meg amit Andy-t illeti, különös érzésem van vele kapcsolatban, olyan bizarr személyiség, a stílusa is meg magyarázhatatlanul egyedi de ez teszi még furábbá. Meg a szellem és a kép, amin Andy található, de miért van egy szellemnek róla képe. Andy-t én olyan 22-23 évesnek nézem, és maga a szellem meg olyan 1900-as évek elején élhetett, így semmi össze fügés nincs. De valami azt súgja hogy ez az Andy gyerek veszélyes és gonosz!
                                                             
                                     ~ Andy Biersack szemszöge ~                                 

A kocsi ajtót becsaptam és a raktárhoz mentem, kinyitottam a rozsdás ajtót és belépetem. Mindenkinek a szeme rám szegezödött, de nem törődve vele sétáltam a kanapéhoz és ültem le. A lábamat a térdemre tettem és hátra dőltem, a kezeimet a tarkóm mögött össze kulcsolva. 

- Mi van a szállitmánnyal? - tértem rögtön a tárgyra. Mindenki Dan-re nézett, az súgalva hogy mondjál már valamit. Dan megköszörülte a torkát és az inge ujját feltűrte.
- Az van főnők, hogy a szállitmányt ellopták. - húzta össze magát, ő már tudja hogy mi fog következni, már sokszor tapasztalta.
- Basszátok meg! Ennyire nehéz figyelni öt kiló kokainra! - kiáltottam, és az asztalra csaptam. A többség össze rezzent - mit is vártam volna tölük hisz újoncok, jó hogy félnek, de tőlem kell is. 
- Legalább tudjátok kik voltak? - kezdtem kicsit lehígadni. A kérdésem miatt a szemükbe félelem költözött, és már most sejtettem hogy kik voltak. Az ősi ellenségem!
- Skorpiók! - dörzsöltem az orrnyergem. Senki sem szólalt meg csak egy alig látszót bólintóttak. 
- De megtudtunk egy fontos dolgot! - kérdőn néztem, Dan-re.
- Mit? 
- A főnők nevét. Richard Justice. 
- Várjunk csak, azt mondtad hogy Justice? - kérdeztem. Volt egy sejtésem, hogy van egy rokona akit lehet hogy ismerek, ha jó a megérzésem, pedig az mindig jó:
- Igen! Miért kérded? - Dan tekintette érdeklődő volt. Mint a többieknek is. 
- Lehet hogy van egy rokona akit ismerek. - fogtam a fejem. - Van lánya?
- Pillanat csak ide hozzom a mappáját. - ment a mappáért. Vissza érve a kezembe nyomta és bele lapoztam. És igazam volt, itt van benne feketén-fehéren. Mindig jók a megérzéseim. 
- Itt van! Neve; Rebeka Justice. Kora; 20, és ma van a szülinapja, és egy kép is van itt róla. 
Mutattam nekik oda a mappát, azon belül a képet. Mindenki érdeklődve nézte, nem is okolom őket tényleg szép. De mégis csak az ellenségem lánya, valahogy a közelébe kell férköznöm. 
- Srácok! Van egy tervem. - szólaltam meg, ezzel meg zavarva a bambulásukat. 
- Mi? - kérdezték eggyszere. 
- A bizalmába férközök és utána megfenyegettem az apját, hogy ha nem adja vissza Washington-t akkor megölöm a lányát. - magyaráztam a tervet. Össze néztek és Ron elhúzta a száját. 
- Főnők van itt egy kis bökenő. - szólt Ron. Na a kis okos megszólalt. Neki mindig van valami baja, mint egy rossz picsa akit nem fizetek meg rendesen. 
- Na, és mi az? - morogtam. Így is rohadt fáradt vagyok, erre még ő is csesztett. 
- Mivel fogsz a bizalmába férkőzni?! Bassza meg igaza van, ezt el felejtettem. 
- Én tudom! - szólt közbe Dan. A másik észlény, de jó mi lesz itt, okostonik gyűlésse?! 
- Mond! - mondtam éllel a hangomba. 
- Úgy tudja hogy az apja meghalt. 
- Igen és? Ezzel igazán sokat segítettél. - kezdtem dühös lenni.
- Jól van azért a fejemet ne harapd le! - emelte fel maga elé a kezeit. - Tegyél úgy mintha rossz tanuló lennél, és kérd meg az egyik tanárt hogy ő legyen a korrepetáló társad. S, akkor kezdj fokozatosan a családjáról kérdezni, de csak szép lassan ne hogy gyanús legyen, lehet hogy figyelik. Akkor majd ki foktok lyukadni az apjánál és ahogy a lányokat ismerem biztos sírni fog, és akkor te a nagy macsó ott leszel hogy megvigasztald. 
- Rendben! De én megyek srácok, jó éjt! - mentem ki. A kocsimhoz mentem és be ültem és be índotottam. 

 ***** 

Lerúgtam a cipőmet és a kocsikulcsot a komódra raktam, a kabátomat meg a fogasra. Felsétáltam a lépcsőn és a halóba mentem. A szekrényhez mentem és kinyitottam, törökülésbe helyet foglaltam és kivettem az aljába rejtett dobozt. A tetejét levettem és megláttam a képet. Azt a képet amin én és a húgom vagyunk. Sajnos a húgom már nincs velem, Rebeka apja megölte. De nem is őt akarta hanem engem, de mikor Richard felém tartótta a pisztolyt, akkor a húgom mellette termet és elrántotta azt a karját amibe a pisztoly volt és őt találta el. De az a gyáva féreg, meg el futott. Én meg a húgomhoz.

* Vissza emlékezés:*

- Nee! Alissia nem hagyj itt, nem bírom ki nelküled! - kiáltottam. Felém forditotta a fejét.
- Andy, sajnálom de inkább én mint te. - suttogta erőtlenül. 
- Miért? 
- Mert én bukott angyal vagyok. - kezdte lehunyni a szemét.
- Én is az vagyok! 
- Nem Andy, te egy; Angyal vagy! - lehelte az útólsó erejéből. S, lecsukodott a szeme, örökre. Magamhoz szorítottam és egy fájdalmasat ordítottam. 

    * Vissza emlékezés vége *  

Akkor és ott tudtam hogy bósszút fogok állni, bármi áron. És ha ehezz az kell hogy Rebekát becsapjam akkor én megteszem. Vissza tetterm a képet a dobozba és a tetejét ré téve, a helyére tettem. Felálltam és a fürdőbe mentem, meg nyitottam a vízet és levetkőztem, beálttam a víz allá. 

Végeztem a fürdéssel és a szobámba mentem, a derekamon a törölközövel. Kivettem egy alsónadrágot és felvettem. Az ágyhoz mentem és befeküdtem, és lassan álomra hajtottam a fejem.



_________________________________________________________________________________

Sziasztok:) Mint látjátok ez nagyon hósszú rész lett, ezért késtem de remélem megérte. Ha kommentelnétek és alúl véleményt hagynátok akkor annak nagyon örülnék. És ha még nem vagytok fel iratkozva akkor tegyétek meg. :D 
Kellemes Ünnepeket Kivánok és hogy jól teljen az Ünneped meg az Új Éved! :D

1 megjegyzés: