2015. január 10., szombat

1. Fejezet | 9. Rész

Sziasztok! Itt lenne az új rész, ha tetszett hagyjatok véleményt!;)


----------------------------------------------------------------------



~ Andy Biersack Szemszöge ~ 

Mikor kiléptem a teremből, halottam ahogy utánam rohan. Egy ravasz mosoly kúszott az arcomra.
- Hééjj, állj meg. - fogta meg a karom. Hátra fordultam, és bele néztem Rebeka szemeibe. Amiben most kiváncsiságot láttam, sejtettem hogy mire kiváncsi. Arra amit a terembe mondtam.
- Mit jelent amit mondtál? - kérdezte, remélve hogy elmondom.
- Idővel rájössz. - rántottam ki a karom a kezéből. Nyugodtan - mintha semmi se történt volna - sétáltam végig a folyóson. Egészen a bejárati ajtóig, amit kilöktem. És a kocsimhoz mentem.

~ Rebeka Justice Szemszöge ~ 

Csak figyeltem ahogy Andy el hagyja az iskolát. Pedig még órája volt. Olyan lazán veszi ezt az egészet, mintha ez olyan mindennapi hogy egy diák az óráji felénél haza megy. Bárcsak így lenne. 
De hogy értette azt hogy, idővel rá jövök. Ez a gyerek egyre furább. Bassza meg! Ma is vele fogok tanulni. Semmi kedvem nincs hozzá.
Miért is egyeztem bele? Ja meg van! Mert akkor a tanár nyagatna, hogy miért nem akarom korepetálni. De ha az anyám nem cseszne le, akkor nyugodt pofával mondanám azt hogy, mert kurvára nincs hangulatom nézni Andy önelégült arcát. Olyan nagynak nézi magát, mintha ő lenne az Amerikai Elnők. Pedig egy nagy senki. Még olyan hülye, hogy egy kettest se tud írni matekból.
Meg amit mondott. Még jóbban ősze zavart. Annyit tudok hogy - biztos - hogy franciául volt. De amit jelent azt nem. De a legfőbb kérdés. Hol tanult meg franciául? Ha ebből jó, akkor matekból miért nem. Az sem nehéz, csak tanulni kell rá, vagy legalább órán oda kéne figyelni. Mint én.
A gondolat menetemet a csengő zavarta meg. Megráztam a fejemet. Remélve ezzel, hogy kiűzüm ezeket a gondolatokat. Minden ajtó kicsapodot, és diákok százai tolongtak ki rajta. Most egy egész óra hoszát itt gondolkodtam? Úgy tűnik.
Láttam ahogy az iskola picsa hadserege, felém közeledik. A szőke csajal - aki Andyn logót - az élén.
- Hogy képzelted te azt hogy le nyúlód tőlem Andyt? - áltt meg előttem.
- Hogy én pont Andyt?! - néztem rá, hitetlenkedve. - Ez valami rossz vicc. - nevettem gúnyosan.
- Tudom hogy ezt akarod. - mutogatót rám a műkörmös körmével.. - Minden csaj őt akarja. - mondta.
- Sajnos, én nem tartozom közéjük. - mentem el melette. De elkapta a műkörmös körmeivel, a karom.
- Nem mész te sehova, ameddig én azt nem mondom, ribanc! - szorította meg a karom.
- Még hogy én ribanc?! - rántottam ki a karom a karmai közül.
- Csak hogy tisztázuk, te vagy a ribanc kettőnk közül. Nem én logók Andy nyakán, mint aki egy jó dugásra vágyik. - mentem egyre közelebb hozzá, azt remélve hogy megijedt. Az arcát nézve, megijedt.
- Úgy hogy mielőtt újra használnád ezt a szót másra, nézz magadra. - fordítottam hátat, és nyugodtan mentem végig a folyóson. Ahonnan hamar távoztam, mert mindenki félve nézett rám amit nem értettem. Miért féltenek? Ettől a csajtól? Ha igen, akkor csak röhögök rajtuk. Miért kéne félnem, pont tőle. Ő az aki fél már attól is, hogy ha zuhanyzás közbe letörik a féltve őrzött körme. Amitől már hánynom kell. Minek ilyen bazi nagy körmök? Ez is bizonyítja, hogy milyen nagy ribanc.
- Rebeka, várj! - futott utánam, Zack az osztálytársam. Aki igazából jó arc. Kedves, humoros, jóképű.
- Tessék? - kérdeztem és mentem tovább. Attól hogy jóképű meg stb..., nem fogok elkésni otthonról.
- Állj már meg. - fogta meg a karom, és maga felé fordított.
- Mi volt ez a folyóson? - vont kérdőre. De jó kezdődik a, 'Fagasuk Rebekát' művelet.
- Mi lett volna? Meg mondtam az igazat, semmi több. - rántottam meg a vállam, és újra útnak indultam.
- Úgye tudod hogy ezzel, ki hívtad Andy haragját? - követett.
- Szerinted félek én attól a ficsurtól? - vettem oda fél vállról.
- Pedig kéne. - mondta. Megálltam, mert a házunk elé értem, az az értünk. Ami furcsa, hiszen az erdő mélyén van a házunk. Eddig kísért volna el? Pedig nem is vettem észre.
- Miért? - most már kezdtem egyre kiváncsibb lenni.
- Majd idővel rá jössz. - fordított nekem hátat, és gyors léptekkel ment ki az erdőből. Mikor utána akartam szólni, már nem láttam sehol. Hogy tűnhetett el ilyen gyorsan? Ez egyre furább. Megfordultam és a bejárati ajtóhoz sétáltam. A táskámba kutatva, megtaláltam a kulcsokat, amivel kinyitottam az ajtót. Bementem. Becsaptam magam mögött az ajtót, és a cipőmet lerúgttam.
- Anya, megjöttem! - kiáltottam, a konyhába menet. Remélve hogy ott lesz anya, de senki nem volt ott. A pulton egy sárga papírt láttam, amít el vettem és olvasni kezdtem;
'Rebeka kicsim! Egy hétre üzleti úton leszek, bocsánat hogy így üzenetben szólok, de én is csak ma tudtam meg mikor még iskolába voltál. És nem tudtam személyesen el mondani, mert mire te haza értél volna már a gépen vagyok Chicago felé. Csak annyit szeretnék mondani még hogy kaja a hűtőben, és ha bármi baj van, hívj és én megyek! Ölel és szeret; Anyád!' 
De jó, egy nyamvadt hétig ebbe a nyomorult házba egyedül. Tudom hogy nem ő tehet róla hogy el kell mennie, de azért rosszul esik hogy nincs itthon. A konyhából ki mentem és fel mentem a szobámba. Mikor felértem a táskámat ledobtam a földre és az ágyon végig dőltem. Az órára néztem; 15:30. Fenébe! Mindjárt itt van Andy. Az ágyról fel pantattam, és gyorsan rendbe tettem az ágyam. A ruháimat amik már a szennyesbe valók voltak, oda tettem. Hirtelen megtorpantam. Álljunk csak meg egy pillanatra. Én most mi a fenéért, ugrálok itt mint valami nyúl. Hiszen csak Andy jön ide. Nem, Anglia Királynője. Lentről csengő hallatszott, én meg lerohantam ajtót nyitni. Mikor ki nyitottam, szembe találtam magam ficsur uraságal.
- Szia Rebeka. - dőlt neki az ajtónak. Az biztos miután elmegy, le kell takaritanom.
- Szia, gyere be. - álltam félre, hogy be tudjon jönni. El lőkte magát az ajtótól, és bejött. Becsuktam az ajtót, és szembe fordultam vele. Egy ideig csak egymás szemébe bámultunk. Andy tett egy lépést felém, amivel pont előttem áltt. Egy kis helyett hagyva kettőnk között. Tudtam hogy ő engem nézz, de én nem voltam képes rá nézni. Az állam alá tette az ujjait, és maga felé fordította a fejem. Mikor az arcát néztem, egy mosoly volt rajta. Lassan felém közeledett a fejével. Én meg csak álttam ott. Mikor mar majdnem össze értek az ajkaink. Történt valami nagyon fura.

6 megjegyzés:

  1. Rendben! Sietek vele, csak most van egy nagyon fontos vizsga időszakom. De próbálók sietni, tényleg! :)

    VálaszTörlés
  2. Köszi, Siettek a folytatásal, csak sok dolgom van. De próbálom minél hamarabb hozni! :D

    VálaszTörlés
  3. KÖVETKEZŐŐŐŐŐŐŐŐTTT !!! :D

    VálaszTörlés