*Zene*
Levegőt is alig mertem venni, annyira lessokolt a látvány. Mikor bejöttem még nem voltak, az ajtón karmolások. De ami legfőképp megrémít hogy ez van, bele karmolva;'Meg vagy!'
Ez mégis mi a jó istent jelent, vagy egyetalán nekem szól?! Mert lehet hogy, egy régen itt élt gyerek bele karmolta. Mikor egy másik gyerekkel játszott, és ezt csak poénnak szánta. De én mikor bejöttem nem figyeltem meg, és ez már magyarázat arra hogy, nem láttam meg. Igen biztosan ez a logikus magyarázat.
Hátat fordítva az ajtónak, kezdtem el keresni egy kijáratot. Mert ahogy a rángatásból iétltem, azt az ajtót ki nem, fogom onnan a helyéről mozdítani. Még ha imádkozom se.
A leterített bútorok között sétáltam, és mindenek dohos szaga volt, és porzott, ezért sokat köhögttem. A lábam megakadt valamibe, én meg szépen átestem rajta. Föl néztem a padlóról, és a lábaimhoz, kaptam a tekintettem, egy kis ládika volt ott. A kezem a ládáhozz nyúlt. Mikor már majdnem hozzá értem, hirtelen a láda fedele, kinyitodott. Vissza rántottam a kezem, magamhoz. De a kíváncsiság nagy úr, ezért fél szemmel bele néztem és, egy naplót láttam, a belselyében. A kezemet újra kinyújtottam és, kivettem. Maga a napló nem volt, nagy szám, egy sima bőr borítású és egy madzagal megkötött, volt az egész. A madzag csak azért kelett, hogy valami össze tartsa, a lapokat, többre úgy se lehetett volna használni. Mert ha az ember kiváncsi volt, mint én, akkor csak kibontotta a, madzagott. Így a kivácsinság miatt, kibontottam a madzagott, és kinyitottam. Amit elsőnek meg láttam az, egy név volt. Emily Troy. Már a nevéből is rájöttem hogy, biztos nemesi családból származott. A lapok már kezdtek, barna árnyalatott felvenni, és pár darabka a szélükről, hiányzott. Mint ahogy mondani szokták, 'Az idő vas foga'. Tovább lapoztam, persze óvatosan, mert ki tudja hány éves már ez a napló. A lapon gyönyörű írás volt, és majdnem minden sor, végén egy szív volt rajzolva. Elolvasam vagy, ne? Mégis kinek lenne, ebből baja hogy bele olvasok. Mert aki írhatta az, már biztosan, nem él. A naplót be csuktam, és magamhoz szorítva felálltam. A gyertyámért mentem, amit még leraktam egy asztalra. Gyertyával a kezembe, kerestem egy széket és, leültem. Pont úgy ültem hogy, egy asztal volt mellettem. Letettem rá a gyertyát, és a naplót, kinyitottam ahól olvasni szeretném. S, a gyertyát úgy igazítottam, hogy rendesen lássak. Elkezdtem olvasni.
Ma megint láttam, az arca, komoly és tekintéjt parancsoló volt. A szemei olyannak voltak, mint a tenger. Egész nap bírnám nézni, pislogás nélkül. Tudtam hogy nem lett, volna szabad de, bele szeretem.
Hirtelen kicsapodot, az ajtó amit láttam nem akartam, el hinni.
*****
Sziasztok itt lenne, az Első fejezet, Második része. Remélem tetszik! Ha igen ne felejts el, feliratkozni és kommentelni, plusz alúl vélemyént hagyni. Puszi! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése