Kommentelj, Iratkozz fel, és alúl hagyj véleményt, ha teszet a rész! Próbálok sietni a következővel, de semmit se tudok a pontos idő pontról mert, mostanában baromi sok dolgozatra kell tanulnom. :)
~Rebeka Justice szemszöge~
*Másnap reggel*
Felkeltem, pedig semmi kedvem nem volt, mégis kinek van kedve. Főleg hogy ma, van az új iskolába az első napom. Semmi hangulatom nincs hallgatni, az udvaron és a folyóson, a plázacicáktól, hogy ki dugta meg őket előző este. Ezen mégis mi olyan nagy szám, inkább az ő helyükben el szégyelném magam hogy, a fél várossal már le feküdtek. De az ő dolguk majd ha nincs apuci meg anyuci, hogy adjon pénzt ha nem dolgozni kell érte, akkor majd ott fognak sírni hogy nincs push-up melltartóra pénz.
A kezeimre támaszkodva fel nyomtam magam, és a fürdőbe mentem. A tükör előtt megálltam, és a csapot megnyitva locsoltam egy kis vízet az arcomra. A kezeimmen támaszkodva a márvány pulton, néztem bele a tükörbe. A szemeim alatt halványan de, azért látszottak a táskák. De erre eleve fel voltam készülve mert, egyetalán nem bírtam aludni. Folyton azon járt az agyam, ki volt ez a fiatal női szellem. S, ki az srác aki a képpen volt, és miért volt rá írva hogy 'Vigyázz!'. Nem is értem ezt az egész vigyázz dolgot, mert egy az nem is ismerem ezt a srácot. El löktem magam a pultol és vissza mentem, a szobába. A falhoz sétáltam és kivettem az egyik böröndböl, a mai ruhámat. Miért van böröndben a ruháim? Ez egyszerű, lusta vagyok ki pakolni. Kezembe fogva a ruháimat mentem be - újra - a fürdőszobába. A pultra tettem a ruháimat, és levettem a rajtam lévőket. A zuhanyzóba léptem és, megengedve a vízet, kezdtem bele a zuhanyzásba. Olyan érzés volt mintha, megszabadulnék a gondjaimtól, még ha csak pár percre is.
Elzártam a vízet és, kiléptem, egy törölkőzött felkapttam magam melőll és magam kőré tekertem. A tükörhöz mentem és letöröltem az egyik kezemmel a párát róla. Pár percig farkas szemet néztem magammal, de a fejemet megrázva, kaptam fel gyorsan a ruháimat magamra. A mai szettem egy piros ingből és egy, kék farmerből áltt. Sminknek csak egy kis szempillaspirált használtam, és egy kis szájfényt. Valami különös folytán meg voltam elégedve magammal. Ki rohantam a fűrdöből és onnan meg, le a lépcsőn. Le érve a konyhába mentem, mert úgy éreztem ha 2 percen belül nem eszem, itt fogok éhen pusztulni. Egy cetlit láttam a hütőn. Oda mentem és levettem. Anya írt, mert ezt az írást bárhonnan fel ismerem. Meg más rajtunk kívül - anya meg én - nem él itt. Ez áltt rajta :
Szia kicsim! Mikor felkelsz én már, minden valószínűleg dolgozni fogok. A mikróba van reggeli, csak be kell kapcsolnod és utána megenned. Ma is későn érek haza úgy hogy ne várj haza. Légy jó, Szeretlek!
Ősze gyűrtem a papírt és kidobtam. A mikróhoz mentem és bekapcsoltam. Mikor lejárt kivettem belőle, a rántottát és leültem az asztalhoz enni. A kajával mikor már egy morzsa sem maradt, a tányért megfogva a mosógatoba tettem. Kimentem a konyhából és a, táskámat felkaptam a, cipőmmel és dzsekimmel eggyűt. Kilépve a szabadba, bezártam magam mögött az ajtót, és a táskát meg igazítva a vállamon, indultam el az iskolába.
****
Az iskola kapuján bementem és, az udvaron végig mentem. Közben éreztem magamon mindenkinek a tekintetétt magamon. Mégis kérdem! Mi olyan érdekes egy új diákon, szerintem minden évben van új. A folyósora belépve, ott is mindenkinek a tekintette rám szegezödött. Mit sem törődve ezzel, nyugodtan sétáltam az igazgatóiba. De közben fél füllel halottam hogy az suttogják egymásnak a lányok, hogy ; 'Héj nézd az a csajt! Biztos szűz még, ahogy a ruhájából ítélem. Ezzel mégis mi a baj, hogy szűz vagyok. Legalább nem vagyok olyan ribanc mint ők. Megálltam az igazgatói előtt és bekopogtam, bentről egy 'Gyere!' kiáltás hangzott. Lenyomva a kilincset beléptem, a fehér iroda szerű, kis helységbe. A fotel hatású székben egy 40-es éveiben járó férfi ült. Intett hogy foglaljak helyett. Engedelmeskedtem neki, és leültem.
- Tudomásom szerint te vagy az új diákunk. - nézett rám komolyan. - Igen én lennék.
- Rendben. Itt lennének a könyvek, és az órarend. - nyújtotta át őket. - Ha bármi kérdése van, azt most tegye fel.
Nem legelessem megráztam a fejem.
- Értem. Most már mehet az órájára. További szép napot. Miután elköszöntem én is, kimentem az irodából. Kint egy nem várt személyt láttam, az egyik szekrénynek dőlve. A srác volt, a képről.
A kezeimre támaszkodva fel nyomtam magam, és a fürdőbe mentem. A tükör előtt megálltam, és a csapot megnyitva locsoltam egy kis vízet az arcomra. A kezeimmen támaszkodva a márvány pulton, néztem bele a tükörbe. A szemeim alatt halványan de, azért látszottak a táskák. De erre eleve fel voltam készülve mert, egyetalán nem bírtam aludni. Folyton azon járt az agyam, ki volt ez a fiatal női szellem. S, ki az srác aki a képpen volt, és miért volt rá írva hogy 'Vigyázz!'. Nem is értem ezt az egész vigyázz dolgot, mert egy az nem is ismerem ezt a srácot. El löktem magam a pultol és vissza mentem, a szobába. A falhoz sétáltam és kivettem az egyik böröndböl, a mai ruhámat. Miért van böröndben a ruháim? Ez egyszerű, lusta vagyok ki pakolni. Kezembe fogva a ruháimat mentem be - újra - a fürdőszobába. A pultra tettem a ruháimat, és levettem a rajtam lévőket. A zuhanyzóba léptem és, megengedve a vízet, kezdtem bele a zuhanyzásba. Olyan érzés volt mintha, megszabadulnék a gondjaimtól, még ha csak pár percre is.
Elzártam a vízet és, kiléptem, egy törölkőzött felkapttam magam melőll és magam kőré tekertem. A tükörhöz mentem és letöröltem az egyik kezemmel a párát róla. Pár percig farkas szemet néztem magammal, de a fejemet megrázva, kaptam fel gyorsan a ruháimat magamra. A mai szettem egy piros ingből és egy, kék farmerből áltt. Sminknek csak egy kis szempillaspirált használtam, és egy kis szájfényt. Valami különös folytán meg voltam elégedve magammal. Ki rohantam a fűrdöből és onnan meg, le a lépcsőn. Le érve a konyhába mentem, mert úgy éreztem ha 2 percen belül nem eszem, itt fogok éhen pusztulni. Egy cetlit láttam a hütőn. Oda mentem és levettem. Anya írt, mert ezt az írást bárhonnan fel ismerem. Meg más rajtunk kívül - anya meg én - nem él itt. Ez áltt rajta :
Szia kicsim! Mikor felkelsz én már, minden valószínűleg dolgozni fogok. A mikróba van reggeli, csak be kell kapcsolnod és utána megenned. Ma is későn érek haza úgy hogy ne várj haza. Légy jó, Szeretlek!
Ősze gyűrtem a papírt és kidobtam. A mikróhoz mentem és bekapcsoltam. Mikor lejárt kivettem belőle, a rántottát és leültem az asztalhoz enni. A kajával mikor már egy morzsa sem maradt, a tányért megfogva a mosógatoba tettem. Kimentem a konyhából és a, táskámat felkaptam a, cipőmmel és dzsekimmel eggyűt. Kilépve a szabadba, bezártam magam mögött az ajtót, és a táskát meg igazítva a vállamon, indultam el az iskolába.
****
Az iskola kapuján bementem és, az udvaron végig mentem. Közben éreztem magamon mindenkinek a tekintetétt magamon. Mégis kérdem! Mi olyan érdekes egy új diákon, szerintem minden évben van új. A folyósora belépve, ott is mindenkinek a tekintette rám szegezödött. Mit sem törődve ezzel, nyugodtan sétáltam az igazgatóiba. De közben fél füllel halottam hogy az suttogják egymásnak a lányok, hogy ; 'Héj nézd az a csajt! Biztos szűz még, ahogy a ruhájából ítélem. Ezzel mégis mi a baj, hogy szűz vagyok. Legalább nem vagyok olyan ribanc mint ők. Megálltam az igazgatói előtt és bekopogtam, bentről egy 'Gyere!' kiáltás hangzott. Lenyomva a kilincset beléptem, a fehér iroda szerű, kis helységbe. A fotel hatású székben egy 40-es éveiben járó férfi ült. Intett hogy foglaljak helyett. Engedelmeskedtem neki, és leültem.
- Tudomásom szerint te vagy az új diákunk. - nézett rám komolyan. - Igen én lennék.
- Rendben. Itt lennének a könyvek, és az órarend. - nyújtotta át őket. - Ha bármi kérdése van, azt most tegye fel.
Nem legelessem megráztam a fejem.
- Értem. Most már mehet az órájára. További szép napot. Miután elköszöntem én is, kimentem az irodából. Kint egy nem várt személyt láttam, az egyik szekrénynek dőlve. A srác volt, a képről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése