2015. március 21., szombat

1. Fejezet | 10. Rész

Sajnálom, hogy ilyen hosszú ideig nem volt rész, de mint leírtam az előző posztomban, nem volt ihletem. Ma viszont délután nem voltam itthon, ezért tudom csak most hozni, de előrébb terveztem, viszont közbe jött valami, emiatt nem voltam itthon. Remélem tetszeni fog a rész. Ha igen, akkor Kommentelj és Iratkozz fel, ha még nem vagy. Jó olvasást! ^^ #D.B#

~ Rebeka Justice Szemeszöge ~

Az ablakok becsapotak, és az ajtókat – mintha csapdósta volna őket valaki –, ki-be nyitottak. Andyvel mind a ketten hirtelen fordítottuk a fejünket oda. Egyikünk se értette, hogy ki vagy mi csinálja ezt. Hirtelen minden abba maradt. Andy felém fordulva kérdőn nézett rám.
- Ez meg mi a jó isten volt? – kérdezte.
- Öhmm… – semmi nem jutott az eszembe, pedig sejtettem, hogy mi volt. Csak hát biztos hülyének nézne, hogyha azt mondanám, 'Bocs, ez csak az a szellemcsaj volt, akit pár napja láttam!' Teljesen ki van zárva, hogy ezt megmondjam neki. De akkor mégis mi a jó istent csináljak? Elüldhetném, vagy mégsem?
- Elmondod, még ma?! – hallani lehetett a hangjában hogy kezd mérges lenni. Amin magamban jót röhögtem.
- Biztos csak a húzat volt. - találtam ki egy nevetséges kifogást. – De most jut eszembe, nekem ma még dolgom van. Ha nem baj, akkor halaszuk ezt a korrepetálást holnapra. – próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra. Látszott az arcán, hogy nem igen hiszi el amit mondtam. De, mégsem kérdezet rá, amit nem tudtam most mire vélni, mert azt hittem hogy ráfog kérdezni. De ahogy mondani szokás, ami késik sosem múlik.
- Oké. – mondta, engem kikerülve ment az ajtóig, ahonnan még vissza nézett rám és ezt mondta. – Valamit titkolsz, sajnos még nem tudom mit, de idővel rá fogok jönni. – hátat fordítva nekem, kinyitotta az ajtót és távozott a házból. Én csak megkövülten álttam ott és néztem az ajtót, amin nem rég még bejött, de most távozott. Az volt a legnagyobb baj ebben az egészben, hogy nem akartam, hogy elmenjen, magam se tudom megmagyarázni miért. De azt akartam, hogy a karjaiba legyek és csókoljon. Mi van? Szólt a tudatalattim. Nem gondolhatok ilyeneket Andyről! Hiszen én utálom, de mégis kedvelem. Nem, nem úgy mint egy szerelmet szokás. Hanem, még magam se tudom hogyan, de kedvelem.
- Nem kedvelheted Andyt. – szólalt meg egy női hang a hátam mögül. Elsőnek megijedtem, mert nem tudtam ki az, de aztán beugrott, a szellemcsaj. Megfordultam, így szemben lehetem vele.
- Miért? – kérdeztem.
- Mert veszélyes és ki akar használni, higy nekem.
- Mér' higgyek neked?
- Figyelj, csak annyit mondok, hogy van egy kisebb ügyem Andyvel, amiből nem igazán jó sült ki.  – mondta és el tűnt, meg se tudtam kérdezni, olyan gyorsan történt. Mit jelent ez, hogy volt egy közös ügyük? Hiszen, Andy alig van 24 éves, ez a csaj meg ki néz 100 évesnek legalább. Istenem, ez kezd egyre furcsább lenni.

~ Andy Biersack Szemszöge ~ 
Miután az ajtó bezárult mögöttem, volt bennem egy olyan sejtés, hogy itt valami nincs rendjén. Mégis, akkor miért csapódtak volna ki maguktól az ajtók és az ablakok. Meg az a nevetséges kifogás amit Rebeka mondot, hogy a húzat volt. Esküszöm, hogy komoly erő kellett ahozz, hogy ne nevesem el magam. De rajta is láttam, hogy még saját magának se hiszi el amit mond. Akkor én meg mégis hogy higyem el? Attól, hogy ilyen a külsőm, nem vagyok se hülye, csak egyszerűen nem érdekel engem ez. Hiszen, egy bukott angyalnak, minek kell matematika. Nem fogok a tanács előtt majd neki állni matekozni. Ezek az értemetlen gondolatok kavarogtak a fejembe, miközben a kezembe a kocsikulcsal álltam az autóm előtt. A járművet kinyitva, szálltam be. A kulcsot a mellettem lévő ülésre dobtam, és ebben a pillanatban szólalt meg a telefonom. Egy kicsit lejjebb csúsztam, hogy könnyebben kitudjam venni a zsebemből a még mindig csöngő készüléket. A képernyőre az volt írva, hogy 'Ismeretlen szám'. A szemöldökömet felhúzva, nyomtam rá a hívás fogadás gombra.
- Haló? – szóltam bele.
- Hagyad békén Rebekat, ne tedd tönkre őt, különben a pokolban fogsz elrohadni! – mondta, egy női hang a vonal másik végéről. Éppen szólni akartam volna neki, de letette. A telefont elvettem a fülemtől, és elraktam. Ez meg ki az isten volt? Miért mondta azt, hogy hagyjam Rebekat? Meg hogy a pokolban fogok majd elrohadni, hanem hagyom békén. Ez nevetséges. Én vagyok maga a pokol! 

8 megjegyzés: