2015. június 13., szombat

1. Fejezet | 12. Rész

                                                        ~Andy Biersack szemszöge~
 
Az, hogy Rebeka volt az ajtóban egyszere lepett meg és valamilyen részben, örültem is neki. Amit nem tudtam semmivel se magyarázni. Miért örülnék Rebeka-nak? Nem a barátnőm, nem is szerettem, akkor mégis miért örülök neki? Megmagyarázhatatlan, az ami most bennem kavarog. 
– Öhmm, szia Andy. – harapdálta az ajkát Rebeka. Láttam rajta, hogy kínosan érzi magát. 
– Miért vagy itt? – kérdeztem, próbáltam nem bunkónak hangzani, de nálam ez lehetetlen. Hirtelen egy kar ölelte át a derekamat, és a csupasz hátamon ajkak érintését éreztem. Juliett!
– Valami baj van, kicsim? – simitotta meg a hasam alját.
– Nem, nincsen semmi, csak… – elakadtam hirtelen, mert Juliett keze egyre csak csúszott lejjebb.
– Csak? – nézett fel az arcomra ártatlan az kifejezésel, mint ha nem is csinálni semmit. Már ha lehet azt semminek nevezni, hogy éppen elkerüli a keze a farkamat. A tekintetétt levéve rólam, nézett az ajtó irányába, ahol Rebeka kínosan állt, amit nem is csodálok, hiszen szó szerint a szeme láttára mozdult rám Juliett. Komolyan, ez a nő néha az idegeimre megy.
 – Te vagy az? – kérdezte undorral az arcán Juliett. Történt valami köztük, amiről én nem tudok?
– Mint láttod, vagy esetleg vegyek neked szemüveget? – húzta fel a szemöldökét Rebeka.
– Nem kell, jól láttok én anélkül is. És tudod mit láttok? Egy kövér disznót!
– Még, hogy én kövér? Néztél te már tükörbe? – ahogy ezt kimondta Rebeka, Juliett mögülem kilépve, kezdte el tépni Rebeka haját. A lány próbálta leszedni magáról Juliett-et, de ahelyett, hogy sikerült volna, hátra esett és vele együtt Juliett is, aki rá zuhant lovagló ülésben. Én csak néztem őket és akárhogy próbáltam tenni az ellen, hogy fejezzék be, nem sikerült.
– Szállj le rólam, te ribanc! – kiáltotta Rebeka és elkezdte még jobban ütni Juliett-et. Hirtelen Juliett lerepült Rebeka-ról, és a korlátnak csapódott, a fejét beverve az egyik kiálló fém oszlopba, amikből állt a korlát, és eszméletlenül zuhant a földre. Gyorsan Rebeka-ra néztem, hogy vele mi van, de csak döbbenten és rémülten bámult a korlát felé. Nem tudtam, hogy hozzá vagy Juliett-hez menjek, az utóbbit választottam. Oda rohantam hozzá, letérdeltem és az ölembe húztam az enyhén vérző fejét. Lágyan kisimitottam az arcából egy tincset, és csak néztem, tehetetlenül. Nem mertem a mentőket hívni, mivel azok rögtön hívnák a zsarukat, hogy kikérdezenek, mi történt vele. Ami meg most nem igazán jönne jól nekem, sose volt jó viszonyom a zsarukal, most is csak egy feltételel engedtek ki, hogy nem keveredek semmilyen bajba, erre történik ez a szar!
– Jól van? – rohant ide Rebeka, az arca már nem volt se döbbent, de rémült, mint ha tudta volna már, hogy ki vagy mi csinálta ezt. Nagyon fura egy lány, az egyszer biztos.
– Igen, csak vérzik a feje és eszméletlen. – feleltem. – Őssze kéne varni a fején lévő sebet. –
– Akkor, miért nem hívod a mentőket? – kérdezte mérgesen.
– Ahhoz semmi közöd! – morogtam.
– Ha te nem, akkor én! – vette elő a telefonját a zsebéből és kezdte el beírni a mentők telefon számát. Gyorsan kelett cselekednem, ezért óvatosan letettem Juliett fejét a földre és Rebeka kezéből kitépve a telefont tettem el az én zsebembe. Melepődve nézett rám.
– Add vissza! – kezdte el ütni a mellkasom. Nevetni tudtam csak rajta, olyan gyerekes. Talán vonz benne annyira. Várjunk csak, engem nem is érdekel Rebaka. Egy ilyen rondaságott ki tudna szeretni?
– Mert, mi lesz, ha nem? – kérdeztem gúnyos mosollyal az arcomon.
– Akkora egy fasz vagy! – mondta mérgesen. Amitől csak még jobban nevetni tudtam rajta.
– Drágám, tudom, hogy nagy a farkam, nem kell mondani. – vigyorogtam a képébe.
– Perverz állat! – köpte a szavakat. – De miért is nem akarod, hogy felhívjam őket? – kérdezte.
– Ahhoz semmi közöd, mint már mondtam! – szűkítették össze a szemem.
– A nagy Andy Biersack berezelt, hogy ha meg tudom bajba kerül miatta? Ennyire félsz? Mi vagy te, egy ksilánya, aki fél anyucitól? Gyáva féreg vagy. – mondta gúnnyal a hangjában. Hirtelen felindulásból löktem a hátára és a két lába közé férkőztem. 

6 megjegyzés: